Hírek
Ken Kesey regénye a kiszolgáltatottság korszakában szinte megkerülhetetlen, hiszen többek között arra keresi a választ, hogy lehet vagy kell-e lázadni az embertelenség ellen és van-e még visszatérés az elvesztett emberséghez. A Száll a kakukk a fészkére című világhírű regény alapján készült színpadi adaptáció rendezője, a székelyudvarhelyi színházhoz negyedik alkalommal visszatérő Vladimir Anton. Az előadás látványtervezője: Romolus Boicu m.v., dramaturgja a társulat művészeti vezetője: Dálnoky Réka. Bromden szerepében a társulat volt tagját, jelenleg a Harag György Társulat színművészét Nagy Csongort láthatja viszont a székelyudvarhelyi közönség.
A történet egy elmegyógyintézetben játszódik, ahol a hétköznapok kontrollált és kiszámítható egymásutániságát egy új páciens érkezése zavarja meg. McMurphy faragatlan, de élettel teli viselkedése a feje tetejére állítja a megszokott viszonyokat, merészen áthágja az intézmény szabályait, lázad és provokál. Ő az egyetlen, aki még nem törődött bele a helyzetébe. A többi beteg lassan vezetőként tekint rá és lelkesen bátorítják az elnyomó rendszer szimbólumává vált Ratched nővér elleni harcában. A tétek egyre nőnek, a remény egyre veszélyesebb, míg lassan kirajzolódik az ember alapvető kiszolgáltatottsága és tehetetlensége az elnyomó gépezettel szemben.
-
Interjúk
Az életem nyomokban tartalmaz boldogságot
Papp János sokszínű életébe, pályájába engedett betekintést az interjú során és a címben megfogalmazott bölcsességet engedelmével, ajánlom mindenkinek, magamnak is megfontolásra! Lovas Ildikó -
Interjúk
Beleszülettem a színház világába
Cseke Péter 18 éve vezeti a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színházat. Vallja, hogy egy színház akkor jó, ha úgy működik, mint egy könyvtár: mindenki megtalálja a kedvére valót. Zsigmond Lilian -
Művészek írták
Tündérpalota, ma – Csongor és Tünde
A Csongor és Tünde drámairodalmunk harmadik óriása – színpadra állítása örök kihívás volt és lesz. Vörösmarty Mihály instrukcióként nagy mennyiségben írt elő szcenikai csodákat, varázslatokat, amelyektől 1830 óta a mű nem a rendezők, inkább a látványtervezők álma. Szegő György






















