UFÓk a Völgyben

Résztvevők:
Ari-Nagy Barbara, Balla Eszter, Balogh Zsolt, Belényesi Zoltán, Bernáth Péter, Bódi Lajos, Bozsóki Imre, Büki Dóra, Csóka Tímea, Dainius Gavenonis, Éltető András, Erős Balázs, Gáspár Máté, Gulyás Márton, Gyabronka József, Gyorgyovics Zoltán, Hajduk Károly, Horváth Árpád, Gytis Ivanauskas, Katona László, Keresztes Tamás, Kiss Gábor, Kolozsvári Csenge, Lakatos Erika, Lakatos Ilona, Láng Annamária, Lengyel Anna, Mervel Miklós, Nagy Gergely, Nagy Gyula, Nagy Zsolt, Ötvös András, Péterfy Borbála, Petz Annamária, Petz László, Pirityi Emese, Rátvai Gergely, Rembeczki János, Rezes Judit, Ságodi Ildikó, Sárosdi Lilla, Scherer Péter, Schilling Árpád, Šivak Dražen, Szabó Brigitta, Terhes Sándor, Tóth Attila, Tóth Péter, Tüű Zsófia, Valiukaitė Rimantė, Veress Anna, Tilo Werner

Harmadszor szerepelt az elmúlt nyáron a Krétakör a Művészetek Völgyében. Az elmúlt két alkalommal óriási sátorban búcsúztattuk, illetve mutattuk be HazámHazám (2003) illetve FEKETEország (2004) előadásainkat, de sok más programot is kínáltunk a nézőknek. 2005-ben egy újabb falut, Hegyesdet próbáltuk megnyerni a fesztiválnak és tervünknek, de végül ők elutasították a Krétakör ajánlatát. 2006-ban is új helyszínt kerestünk, elsősorban elhagyott épületekben gondolkodva, amikor a fesztivál igazgatója, Márta István megtalálta az ideális helyet a Taliándörögd és Öcs között félúton elhelyezkedő, tavaly bezárt is teljességgel kihasználatlan Űrtávközlési Központban. Júliusban a Krétakör tehát megszállta a népnyelv által Putnyiknak becézett objektumot, s mint afféle igazi idegenek, ellepte a környező falvakat.

A színészek és alkotótársaik a pár ezer lakost számláló Taliándörögd, Monostorapáti, Vigántpetend és Kapolcs szinte minden otthonában, kocsmájában és templomában megjelentek, személyes történetekre, anekdotákra vadászva. Elkértük a családi fényképalbumokat, a háziasszonyok által írt, szemérmesen rejtegetett verseket és festményeket, művészeti alkotásokat kerestünk, végiglapoztuk a születési és halotti anyakönyvi kivonatokat, összebarátkoztunk a helyi fiatalokkal, de egy jól ismert kocsmakirállyal is, aki valaha jó gitáros volt és még ma is lenyűgözően tud mesélni, végigjártuk minden felekezet templomát, zenéltünk a helybéli ragyogó cigánymuzsikusokkal és előadtuk a helyi költőnő verseit a többnyire alig érdeklődő közönségnek a kocsmában.
[Szakasz: 2] tovább >> [/Szakasz: 2]

1. Az előzmények

A találkozás háttértörténetét alapos kutatás nyomán a Preview Lab alkotócsapata és Schilling Árpád így fogalmazta meg:

1974. április 12-én a Magyar-Szovjet Légtérellenőrzési Hivatal (MaSZoLéH) a Magyarország feletti sztratoszférában egy azonosítatlan repülő objektumot észlelt, amely nagy sebességgel becsapódott a kapolcsi völgybe, közelebbről a Szent Imári-medencébe (az ügy intergalaktikus iktatószáma: 0156/2). Az eset 3-as erősségű földrengést idézett elő, amely csak azért nem okozott súlyosabb katasztrófát, mert a legközelebbi lakóterülettől mintegy 5 km-re történt. A magyar Űrkutatási Kormánybizottság (ÜKB) azonnal felvette a kapcsolatot a szovjet Interkozmosz Tanáccsal (IKT). A területet hermetizálták és hírzárlatot rendeltek el.
[Szakasz: 1] tovább >> [/Szakasz: 1]

2. Az előőrs kutatásai

A találkozást előkészítendő Monostorapátiba utazott a Krétakör kutatóosztálya: dramaturgok, rendező, a sajtó és a közönségkapcsolat munkatársai, hogy maguk is afféle idegenként megpróbálják felmérni, milyen emberekkel találkozhat majd az Interszputnyik legénysége, ha végre felbukkan. A gyűjtésben szerepeltek helyi figurák, legendák, jelek, képek, de egy kisebb tájnyelvi szótár is hamar összeállt.

Ebből idézünk:
ajtán - aztán, kanáris - kanális, csatorna,
uritök (sütőtök ?)
gádor, gádoros ház - tornác
éjszakás szakra járt - éjszakai műszakban dolgozott
palánk - palló, (deszka)híd
tepik - lábtörlő, kis szőnyeg (Teppich?)
koredósok (háromkirályok) - betlehemezéskor
tégy-végyezni (társasjáték, dióval)
Bölcsőcskézés - betlehemezés
rám ragadt, mint lusta ember a székre

[Szakasz: 3] tovább >> [/Szakasz: 3]

Lángjel

1944. október 31-e volt. Repülők borították be a téli eget, a világban és a lelkekben háború dúlt. Édesapánkat is besorozták megint katonának. Gyermekei Pisti, Maris, Terus és Rózsi félénken édesanyám szoknyájába kapaszkodtak.
Ő szíve alatt gyermeket hordozott. A bábaasszony világra segítette Jóskát, a család ötödik gyermekét. Édesapánkat Csáktornyán érte a hír gyermeke születéséről. Helyette másik katonatársa ment a frontra, őt pedig hazaengedték.

A gyermek szíve fölött tenyérnyi, vérvörös anyajegy volt látható. Viseli egész életében.
Édesanyánk így mesélte el történetet. Amikor állapotos volt és égett a felső erdő, ő a szívéhez kapott, mert megijedt, ahogy a lángot megpillantotta. Ezért lett örökös jel, s el nem múló jelkép, melyet Jóska büszkén viselt később is.
Számomra ő sokkal több volt, mint a testvér. Hős volt, ki megmentette édesapánk életét.
Akikkel együtt a frontra indult akkor, minden odavesztek.
Neki pedig még ezután négy lánya született.
Én mindig felnéztem ezért a Jóskára. Igen. Talán el is várta tőlünk.

Mici és a három kisgida

Nyári délután volt. Most is, mint annyiszor, elkötöttem Micit az istállóból, s útnak eredtem vele le a kanáris partjára.
Giduskái szaporán ugrándoztak, táncoltak körülöttünk. Piros szalagot kötöttem a nyakukba, hogy még szebbek legyenek.

A folyóhoz érve szabadon engedtem anyjukat, s ő jó étvággyal nyaldosta be a patak hűs vizét. Illatos füvet ropogtatott, közben meg- megszoptatta kicsinyeit.
Én Dickens regényét olvastam, minden utamra magammal vittem könyvet, babaruhát, vagy még zsiroskenyeret is.
"Belefeledkeztem" a "Maja a méhecske" című kis regény olvasásába, egy pillanatra megszűnt körülöttem a világ.
[Szakasz: 4] tovább >> [/Szakasz: 4]

Április bolondja, vagy
Szekér a háztetőn

Noha Édesapám sokat dolgozott, s harcolt Édesnyámmal együtt, volt kedve mókára, zsiványkodásra is. Egyik uritök szagu estén mesélte el ezt a történetet.
Legénykorában egyik április elsején bolondságból szétszedték barátaival a Pucos Imréék szekerét, s az éj leple alatt felvitték a kis szalmás házának tetejére, s ott rakták össze. Reggel, mikor fölkelt a gazda, s az árnyékszékre ment, látta ám, hogy a szekerének hűlt helye.
Káromkodva égnek emelte tekintetét, s hát látta ám, a szekér felment a háztetőre.
- Hát ezt meg micsoda boszorkányok hajtották a magasba? - így mérgelődött.
- Vagy pedig az a büdös zsivány Szokoli Józsi volt! Attól a gazembertől minden kitellik!
Hát persze, a dolog nem maradt titokban. A szekér újra helyére került Imre bácsi jóvoltából kis segítséggel. Ezt a bolondok napját pedig Apátiban még az öregek is megemlegették.

3. Megérkezik a csapat

A Krétakör csapatához Litvániából, Horvátországból illetve a Katona József Színházból és a Színművészeti Egyetemről meghívott színészek csatlakoztak - a nagyobb társaság így a második héten érkezett meg. Az előőrstől kapott információkkal felszerelkezve három napig szabadon, majd naponta más tematikus megkötéssel ők is folytatták a kutatást a Művészetek Völgye hat falvában. Képes beszámolónk (lsd. alább - linkek) a különböző csapatok munkáját mutatja be.

4. Az előadás

Lényegében egyetlen főpróbánk van közönség nélkül, eddigre készülnek el a filmek és áll össze a jelenetsor. A próba este tíztől hajnali négyig tart, és még így sem jutunk a végére, mert rengeteg a műszaki probléma, ami ilyen komoly technikát igénylő előadásnál nem is csoda.

A másnapi közönség szemmel láthatóan élvezi az interaktív elemeket, sőt minden este nagy siker a vetélkedő, amellyel be lehet jutni az űrhajó belsejébe. A helyben költött sms-es versekből közlünk itt válogatást. Két szóra kellett szellemes, rímes verset írnia mobiltelefonon annak, aki ebben a fordulóban nyerni akart.

SMS versek

Szputnyik - Micikecske

Micikecske voltam rég
Már csak a Szputnyik ég.

Micikecske mekeg egyre,
A Szputnyikban estelente.

Lezuhant Szputnyik mellett lakni jó
Micikecske gyere keblemre hollári hollári hó.

[Szakasz: 5] tovább >> [/Szakasz: 5]

5. Beszámoló - Kovács Krisztina

Egész este bizonytalanságban tart az eső. Lesz, nem lesz. Telefonálgatunk. Ott szakad, itt még csak felhős, odaát szemerkél, lent pedig most állt el. Mikor ér ide és ideér-e bármi is? Csöpögni kezd, de senki nem mozdul. Ekkora már beköltözik az emberbe a beavatottak öntudata, a kiválasztottak gőgje. A mások elől elzárt, tiltott területre való behatolás puszta lehetősége már önmagában olyan bizsergető érzés, olyan izgalom, amiről nem szívesen mondunk le, csak mert csöpög ránk valami.

Lenyűgöz a helyszín. Mint színházi tér igazi ready made. Talált tárgy. A Taliándörögd határában álló Távközlési Központ lepusztult épülete és a hatalmas fehér adó-vevők szürreális, monumentális díszletek. A Krétakör előadása erre a térre íródik. Nem az előadásszöveg vagy a rendezői koncepció határozza meg a teret, hanem épp fordítva.
[Szakasz: 6] tovább >> [/Szakasz: 6]

6. A kritikákból

"A szakértők és titkos megfigyelők szerint ez egy színházi előadás.
Szerintem is. Mégpedig lenyűgöző. Lenyűgöző, mert szívszorító emléket állít az aranyembereknek, mert bizalmat tud kelteni a földlakókban egy másik földlakó iránt, mert egyetlen pillanat alatt meg tudta kóstoltatni annak a rettegésnek a fémes ízét, amikor rácsukják az emberekre a vagon ajtót, mert meg tudott nevettetni, mert játszani és győzni tanított, mert megmutatta, hogy mi az hogy: Esendő, mert felröpített a csillagokba miközben a fűben álltunk-ültünk, mert álmodni hagyott, holott mindannyian tudtuk, hogy az csak ipari kamerák vetített képe, és a súlytalanság "csak" hanyattfekvés.
A Kératakör színház.
[Szakasz: 7] tovább >> [/Szakasz: 7]

7. Kiegészítő programok

• Űrbázis-séta

Ezúttal sem csak az esti előadást kínálta a Krétakör a Művészetek Völgyében. Napi három Űrbázis Sétában ismerkedhetett meg alkalmanként húsz-huszonöt ember az Űrtávközlési Központ rejtélyeivel. Az épület egyébként nem áll nyitva a közönség előtt, most azonban mintha furcsa lények szállták volna meg: a hetvenes évekből itt felejtett szovjet, magyar és a legújabb idők képviselőjeként még egy japán szakértő is dolgozott a különböző helyiségekben, de volt, aki csak pingpongozott munka helyett. A rossz nyelvek szerint ezek is színészek voltak, de a séta vezetője biztosan a helyi szakember volt.

• Szabadegyetem

Naponta délután hatkor tudósok adtak elő különböző csillagászati témákról, vendégünk volt Almár Iván, Horváth András, Lukács Béla, Vizi Pál és a Galaktika Magazin szerkesztői, Németh Attila, Burger István és Kovács Tücsi Mihály. Kozmológiáról, űrliftről és Mars-járókról is volt szó a csodálatos, egyedi fényképekkel és nyilvánosan még sosem vetített kisfilmekkel illusztrált előadásokon.

• Gyerekprogramok

A gyerekeknek öt alkalommal kínáltunk különleges alkotói műhelyt, ahol nagy kedvvel festettek és rajzoltak délelőttönként Váradi Zsófiával, s még nagyobb sikere volt a horvát színész, Drazen Sivak vezetésével és színészeink részvételével zajló: “Adj egy szót!” előadásnak, melyhez maguk a gyerekek szolgáltattak számukra fontos szavakat, s ezeket játszották aztán el nekik az előadók két nap próba után.

Fotók: Csóka Tímea, Gyorgyovics Zoltán, Kassay Róbert, Láng Annamária, Veress Anna