"Egy lekésett gép, egy váratlan vészhelyzet, 500 gyanútlan jegyvásárló néző, néhány feszültségteljes óra, számtalan pánikszerű telefonhívás, egy szélsebes autóút és egy minden képzeletet felülmúló mentés, hogy végül minden jóra forduljon – ez nem egy bohózat cselekménye, hanem bizony a mai napunk igaz története."

Az alábbi sorok a Szigligeti Színház Nagyvárad oldalán olvashatók, és bizony, rólunk szólnak.

Március 23-án hajnalban útnak indult Kecskemétről a műszakbuszunk, majd korán reggel – a történtekre való tekintettel már eleve késve – követte a művészbusz, továbbá robogtak a többiek autói Nagyvárad felé. Egy régóta várt, elsőre könnyűnek titulált feladatnak tűnt lejátszani két előadást A miniszter félrelépből, ám kis híján magyarázkodás, csalódott emberek és végtelenül szomorú művészek és egy megbukott sikersztori kerekedett belőle. Vagyis.... kerekedhetett volna. De mi mindig mindent megoldunk!

Pontosabban a csodálatos művészeink, és a velük kiegészülő elképesztő vendégművészek, akik rendre megmentik az előadásokat az ország (és most már a "világ") minden táján.

Őrület ezt kimondani, de a Miskolci Nemzeti Színház színművésze, a Junior Prima-díjas Simon Zoltán aznap korán reggel, két óra alvás után kapta a hírt, hogy Adorjáni Bálint nem fog odaérni időben Nagyváradra, ezért ő lenne az, aki megmentheti az előadást. És így is lett: bravúros beugrást hajtott végre próba, előzetes ismeretség, egyeztetések nélkül, gyakorlatilag a színpadon találkozott először azokkal, akikkel néhány perccel később együtt kellett játszania.

Az első előadás gond nélkül lement, a másodikra pedig már megérkezett a mindenkori főszereplő, Adorjáni Bálint.

Hálásan köszönjük Simon Zoltánnak a bravúros beugrást, a kecskeméti társulatnak pedig a higgadtságot és a rendkívüli professzionalitást!

Köszönjük továbbá a rendezőasszisztensnek, az ügyelőnek, a súgónak, a művészeti főtitkárunknak, az igazgatói koordinátorunknak, az ügykezelésen dolgozó kollégáknak, a sofőrjeinknek, a majdnem "beugróknak", akik vállalták volna a lehetetlen küldetést, amennyiben Simon Zoltán nem. És köszönjük Cseke Péter igazgató úrnak, amiért hitt a társulatban és abban, hogy képesek vagyunk megugrani egy ekkora feladatot!

Megmentettétek az előadást, bizonyítva ismételten azt, hogy milyen erős társulat és csapategység működik a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színházban, és mekkora szív és alázat van a nekünk segíteni akaró, elhivatott művészkollégákban.

Köszönet, hála, tisztelet!