Amikor Einstein elmagyarázza Chaplinnek a speciális relativitáselméletet
Varga Bence összefoglaló írása Albert és Einstein című bemutatónk kapcsán. Köszönjük!
A darab talán legemlékezetesebb pontja, amikor a nagyszerű, ám kissé bohókás tudós egy zseblámpa segítségével, néhány másodperc alatt elmagyarázza barátjának a speciális relativitáselmélet lényegét, az idődilatáció fogalmát.
Elsősorban azonban a legfontosabb, hogy két rendkívüli zseni karaktere rajzolódik ki, két, a szó szoros értelemben vett alkotó emberé, felvillantva, milyen csekély különbség van tudós és művész szenvedélye között.
Mindketten egy életen át dolgoznak, kutatnak, már-már megszállottan keresve az elérhetetlen végső igazságot, ki a kamera mögött, ki az egyenletek világában. A tökéletesség felé törekednek, holott a maguk példáján tanulják meg, hogy e törekvésükben sohasem fognak sikerrel járni. Esendőségük és humanizmusuk teszi rendkívül szerethetővé őket.
A Csongor és Tünde drámairodalmunk harmadik óriása – színpadra állítása örök kihívás volt és lesz. Vörösmarty Mihály instrukcióként nagy mennyiségben írt elő szcenikai csodákat, varázslatokat, amelyektől 1830 óta a mű nem a rendezők, inkább a látványtervezők álma.
…köszönés után a Vizsolyi Biblia szavaival fogad Csernus Mariann, akivel utoljára 3 éve beszélgettem, amikor a Bethlen Téri Színházban ismét előadta a Biblia maga által dramatizált változatát, amelyet négy évtizeden keresztül játszott szerte az országban.
Művészek írták
Interjúk
Interjúk
