Hírek
Az ArtMan Estek az idők során a társadalmi inklúzió fontos eseményeivé váltak. Előhírnökei és fontos zászlóvivői voltak ugyanis annak a szemléletnek, mi szerint a közös alkotói folyamat során egészen különböző képességű emberek is dolgozhatnak teljesen egyenrangú pozícióban. A szervezet munkája pedig nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a magyar társadalom nyitottabban forduljon a fizikai hátránnyal érintett csoportok felé.
Sokak számára talán meglepő lehet, hogy mozgássérült emberek miért éppen a táncot választják az önkifejezéshez. A válasz egyszerű: a tánc szabad terepet biztosít mindannyiunk számára, hogy vállalni tudjuk mozgásunkat olyannak, amilyen. Így ezen a területen egy mozgássérült ember nem szenved hátrányt amiatt, hogy mozgása eltér a többségi társadalomban megszokottól. Sőt, ezt az eltérést a táncszínpadon képesek vagyunk nézőként úgy dekódolni, ahogy különben az életben is tehetnénk: különleges, inspiráló mozgásformaként. Így tehát az inklúzió nemcsak alkotói, de befogadói oldalról is megteremtődik ezeken az előadásokon.
A tánc szabad terepén teremtenek most a korábbiaknál is nagyobb szabadságot a Tánceániások, a tőlük látott előadásokhoz képest is új szintre emelve a közös alkotást, újraírva saját sokéves játékszabályaikat.
Ketten – abszurd, kortárs, inkluzív revü
25 évesek lettünk… Mármint sajnos nem mi, hanem ez a tánccsoport. A jelenlegi tagok 2012 óta táncolnak együtt, minden pénteken. Már csak hatan vagyunk. Ismerjük, értjük és szeretjük egymást, szeretünk együtt táncolni. A csapat fele úgynevezett csoportvezető, a másik fele pedig úgynevezett sérült. Ám ezek a fogalmak feloldódtak az időben. Ha jobban belegondolunk, nem is hittünk benne igazán, hogy érdemes lenne bármiféle különbséget tennünk egymás között. Ha mégis, akkor sem ezen kategóriák mentén.
SHOWTIME, folks! A sikerről, a pénzről és a csillogásról ezúttal nagyvonalúan lemondunk, de lesz helyette flitter, duettek, határfeszegetés, őszinteség, egymásra figyelés. Közben viccesek és szórakoztatóak is leszünk, reméljük eldobjátok az agyatokat – mi, a magunk részéről ezt már a próbák alatt megtettük. Gyertek, mert ebben a formációban utolsó alkalommal láthattok minket! A következő 25 évre új terveink vannak.
Alkotók (rendezés, tánc, hang:): Barkó Tamás, Farkas Dorka, Gál Eszter, Kalácska Levente, Kálmán Ferenc, Tóth Károly
Fény: Győri Szilárd, Produkciós menedzser: Farkas Dorka
-
Interjúk
Az semmi – ezt hallgasd meg!
Az alábbi interjú kiváló apropója lehetne, hogy nyolcvanegyedik születésnapján, egykori kaposvári kollégái egy általuk alapított elismeréssel, a „Kossuth díjasok Kossuth díjával” lepték meg a Jászai Mari-díjas, érdemes művészt, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagját. Koltai Róberttel néhány nappal a díjátadás után színházi pályájáról beszélgettünk. Rojkó Annamária -
Interjúk
Apropó nélkül – beszélgetés Bánsági Ildikóval
Ady Endre Petőfiről írott sorai jutnak eszembe először róla. Mást, két-három szavas méltatást nem is mernék róla írni. Nekem ő fogalom. A BÁNSÁGI. Csupa nagybetűvel. Gyulay Eszter -
Interjúk
„Mindennek az Egyetemi Színpad az oka.”
Jordán Tamás egy rendkívül sűrű életpályát tudhat maga mögött az Egyetemi Színpadtól Szombathelyig. Volt rendező, színházigazgató, színházi fesztivál igazgató, tanár és mind a mai napig színész, nagyszerű közös produkciók részese és emlékezetes szólóestek előadója. 1961-től máig követjük, hogy hogyan próbálta mindig megteremteni a számára legfontosabb lényegét a színháznak: hogy az egy agóra legyen, egy találkozóhely, ahol az emberek kezet nyújtanak egymásnak. Farkas Éva