Büchner 1835 január-februárjában írja a drámát. Alig öt hét alatt be is fejezi. Jó oka van a sietségre. Felforgató tevékenysége miatt nyomoz utána a rendőrség. Küszöbön áll letartóztatása. Az utca két végén egy-egy rendőr posztol reggeltől estig. Büchner közben anatómia vizsgára készül. Egyetemi jegyzetei alól húzza elő lopva a Danton kéziratát. Mire a dráma megjelenik, szerzője Franciaországba emigrál.

A francia forradalomról szóló színmű terve alighanem régóta foglalkoztatta Büchnert. Nemcsak az 1830-as évek elejének franciaországi eseményei tették aktuálissá a témát. Büchner konspiratív tevékenysége és annak tanulságai belülről is sürgették a szembenézést a nagy „Miértekkel”. Mi végre zajlik a Történelem? Mire valók az elvek? Mi lappang az emberi természetben? Mi köze ehhez Istennek?

Büchner komplex alakokat teremt, jól megkonstruált ellenlábasokat, a forradalmi eszmék palettájának jó néhány árnyalatát felvonultatja. Ugyanakkor a történelem a nagy emberek gladiátorharcának tűnik. A tömeg a háttérben szekundál a demagógoknak. Sokszor szinte dokumentarista hűséggel ad vissza egy-egy politikai beszédet. A köztársasági Róma retorikája egyszer fegyverként, máskor önparódiaként hangzik a francia forradalmárok szájából. Közemberi ágálás, koncepciósper kovácsolás váltogatja egymást. Betétdalok lobbannak. Otrombaság, törékenység, frivolkodás, fájdalom süt belőlük.

A dráma ősbemutatója 1902-ben volt, Berlinben.

Híres előadásnak számít Max Reinhardt 1916-os rendezése. Magyarországon először 1928-ban a Magyar Színház mutatta be. A darabot a bemutató után betiltották, és csak húzásokkal engedélyezték a további előadásokat.

Kosztolányi Dezső az 1928-as bemutató céljaira fordította le a Danton halálát. A Vígszínház új bemutatójához új fordítást készíttetett.