„Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, még az üveghegyeken is túl, volt egyszer egy öreg király... Ennek a királynak annyi országa volt, hogy maga sem tudta, hány... De hiába volt a királynak az a rengeteg sok országa, nem talált abban semmi örömet, mert nem volt sem fia, sem leánya" - így kezdődik a mese. S bizony lett egy fia, akinek a neve Többsincs...

Nos „...a királynak hét országa, hét országban sok szép hercegasszony, de bezzeg Többsincs királyfinak egy sem elég szép. Beállít egy tekergő, hoz egy képet s ucczu, szentem, a királyfi mindjárt beléhabarodik abba a képbe. »Addig meg nem nyugszom, míg a képnek eleven mását meg nem találom!« A hová lép, legyen bár a föld tiszta sült avar, menten kizöldül. Úgy is hívják: erdőzöldítő s mezővirágoztató Világszép Gyöngyvirág..."

Sok kaland és próbatétel után „már mehetett Többsincs királyfi, nem állotta útját senki. Odahaza az öreg király s az öreg királyné százszor, ezerszer elsiratták, s azt hitték, hogy többé soha nem látják egyetlen fiukat. No, az igazán isten csudája, hogy meg nem haltak nagy örömükben, amikor megérkezett Többsincs királyfi az ő mátkájával. Bezzeg hogy mindjárt nagy lakodalmat laktak, hét hétig folyton szólt a muzsika, folyt a bor s mindenféle jó lé. Aki ott járt, jól járt, szénásszekéren hált."