OBJEKTÍVEBB BIOGRÁFIA

A kispaszabiak neve 20 éves fennálásuk óta egyet jelent az autentikus cigányzenével. Esetükben az autentikus valóban eredetit, hamisítatlant jelent, hiszen amellett, hogy zenei anyagukat maguk gyűjtötték a szabolcs-szatmári Paszab és környékéről, a zenekar a mai napig itt él, távol a nagyvárosok zajától és gyorsan múló divatjától. Zenéjük így őrizhette meg ősi, eleven karakterét, a zenekar pedig őszinte, közvetlen természetét.

“Mindegy, hogy hatvan embernek játszanak egy falusi keresztelőn vagy több ezer embernek egy nemzetközi színpadon, a hangulat ugyanaz: áttetszően tiszta derű, mintha könnyű szél fújna.” – mondta Kovácsy Tibor. Mindezt bárki személyesen is átélheti fergeteges hangulatú koncertjeiken, ahol a 9 fős zenekar egy archív paszabi videófelvétel segítségével saját nagyszüleivel táncol együtt, a mulatozás pedig kifulladásig tart!

Rávágok az zongorára című lemezük 2002-ben – elsőként a magyar zenekarok közül – a 7. helyen végzett az Európai Világzenei Ranglistán (World Music Charts Europe). Hagyományőrző tevékenységük elismeréseként  2003-ban a BBC dokumentumfilmet forgatott róluk, a svájci Vibrations pedig 2005-ben beválasztotta őket az év 10 legjobb zenekara közé.

Zenéjük mára bejárta a világot: 2008-ban Indiában kutatták zenei gyökereiket, ismerős arcokat, szokásokat, dallamokat keresve, falusi zenésszekkel együtt muzsikálva. Erről az egyedülálló felfedezőútról Silló Sándor dokumentumfilmet forgatott, mely hamarosan DVD-n is megjelenik.

Útjuk 2009-ben az Egyesült Államokba vezetett, ahol történetük leghosszabb turnéján 40 nap alatt 20 városban adtak koncertet New York-tól San Franciscoig. Az évet végül Koppenhágában zárták, ahol a világzenei szakma legfontosabb csúcstalálkozóján, a World Music Expo-n (WOMEX) léptek föl. Ahogy máskor is, a koncert végeztével most is a színpad előtt folytatták a mulatozást, mire Peter Gabriel lemezkiadója, a RealWorld Records vezetője elmosolyodot és annyit mondott: “a great moment of spontaneity”. Nos, nyolc évvel ezelőtt Kovácsy Tibor szinte ugyanígy kezdte legelső cikkét a Parno Grasztról: „Három szó elég megmondani, mi a Parno Graszt: sugárzás, őszinteség, közvetlenség.”  

2016-ban részt vettek az Eurovíziós Dalfesztiválon. A Dal műsorában a Parno Graszt összemérhette tehetségét több különleges magyar előadóval, formációval. A “Már nem szédülök” nem csupán a döntőig repítette őket, hanem országszerte ismertebbé tette a mindig élénk és energetikus csapatot.

2018 februárjában elnyerték a Highlights of Hungary második helyezését, majd 2019 októberében a “Már nem szédülök” harmadik helyen szerepelt az Európai Világzenei Ranglistán (World Music Charts Europe), megkoronázva ezzel korábbi sikereit.

SZUBJEKTÍVEBB BIOGRÁFIA

Kevés olyan autentikus cigányzenekar van, amelyik azután is meg tudja őrizni tisztaságát, miután igazán népszerűvé vált. Sokan elfelejtik, honnan jöttek, hova tartanak és az, ami egykor a hangszerek kíséretében őszintén rezgett a torokban, idővel megkopik, és egyre hamiskásabban szól.

A Parno Graszt szerencsére az a csapat, amelyik meg tudta őrizni azt a kedvességet, azt az egyszerűséget és vidámságot, ami zenéjüket leginkább jellemzi. Ez a banda eszelősen szerethető, és pont azért, mert nem akarnak mások lenni, mint akik. Nem akarják hagyományörző cigánydalaikat túlcifrázni, mert tudják, mekkora energia lakik fülbemászó dallamaik letitsztultságában.

Koncertjeik alkalmával megelevendik a vidéki kocsma pálinkaleheletű hangulata, zörögnek a szekerek, pörögnek a szoknyák és suhognak a falevelek. Amikor először hallottam őket, nem tudtam betelni a látvánnyal, a zenészek szendvedélyesek, a szemek izzanak, az énekes asszonyok csípői ringanak. Ha némajáték lett volna, akkor is elnéztem volna őket órákig. A kannás egyszerre két kannán játszik, a szájbögő futamok megunhatatlanok, a dalszövegek klasszikusok, a taktus pedig előbb utóbb bárkit táncra perdít.