Ez az a hely, ahol lenyomják a lázat, ahol tükröznek, ahol érzéstelenítenek és felnyitnak.

Két ágyhoz kötött félőlény, két megspórolt élet – úgy különböznek egymástól, mint két tojás. Van is ebből félreértés rengeteg, az is jobb, mint a semmi, legalább segít kitölteni valamivel a két alvás közt feszülő időt.

Tik-tak-tik, katartikus kitakarózás mindenkinek, aki él és mozog – nem segít, de nem is árt.

A Priznic két ágyban fekvő ember, egy 21. századi Hacsek és Sajó páros sziporkázó nyelvi humorral átitatott párbeszéde, amelybe szervesen illeszkednek mindenféle szervek, testi és lelki nyavalyák, hipochondria és a nagy semmit színező élet- és betegségfüllentések.

Az előadásban a síkok összekeverednek, egy sajátos szcenikai megoldás révén a vízszintest függőlegesben látjuk, mintha felülnézetből néznénk le a két emberre. A dialógusból lassan bontakozik ki sivár és meg nem élt életük, a kihagyott lehetőségek, a kielégítetlenül maradt vágyak – eközben mindketten folyamatosan bizonygatják, milyen fantasztikus életük van. A magyarázkodás egyre tekervényesebbé válik és nem hoz beismerést. A darab témája a tehetetlenség, a mozdulni képtelenség, melyet magyarázatokkal szövünk át, poénokkal próbálunk leplezni. A Priznic ennek a tragikomikus élethelyzetnek a lenyomata.

Az előadás a 2006. évi Szegedi Alternatív Színházi Szemlén a BESZT (Befogadó Színházak Társulása) díját nyerte el.