Trükk-show
A mesebeli szegénylegény útja a születéstől a halálig. Tatár Ágota kritikája.
Az előadás egyszerre mese, tánc, akrobatika, humor, vásári mutatvány, játék. A szereplők meseszerű-bohócsminkkel karakterizált, stilizált kosztümökbe bujtatott figurák. Van itt búcsú, vásár, harctér és szerelemre éhes menyecskék tömege, akik mind a főhős kegyeire áhítoznak.
A főhős pedig a mesebeli Păcală figura, lehet félbolond vagy okos szegénylegény, aki minden helyzetből igyekszik jól kijönni. Pompás humorforrás, hogy viszontagságos útja során rengeteg akadályt kell leküzdenie, amíg elérkezik útja végére: groteszk módon a születése pillanatához, csak most fordított menet szerint, vissza kell jutnia az anyaméhbe.
Számos jó ötletet látunk, ömlesztve, egy zsákba berakva, megkavarva, összerázva: nonverbális, akrobatikus elemek, bohóctréfa, pantomim játék.
A műfaj szabályainak megfelelően jó hangulatú kavalkád zajlik, amelyben a főszerep a karneváli hangulaté, gegek és vaskos humor uralja a játékot.
Groteszk humorral operál, viszont dramaturgiai szempontból félkész, vagy sehová nem jutó jeleneteket látunk.
A jelmezek stilizáltak, nagyszerűen illenek a játékhoz. A színészek jól játszanak hangszereken, a játékot élőzene és hang-aláfestés tarkítja.
A rendezés némafilmes eszközökkel is él: fekete táblán felirat, ami a jelenetet, a történést magyarázza, kommentálja, ebből viszont kevés van, ezt az eszközt többször lehetett volna használni.
Commedia dell’arte színészek ügyességével játszanak néhol, de a koreográfia sajnos nem kidolgozott, nem pontos. Inkább hadonászásnak tűnnek az akrobatikus és az elrajzolt gesztusok.
Mindezek ellenére energikus, kedves játékot láthatunk, ugyanakkor dramaturgiailag nem egész, néhol követhetetlen, miért épp az a jelenet a soron következő, és mi lenne a jelenet célja, kimenetele. Összességében szerettem részese lenni a játéknak és egy szimpatikus társulat mutatkozott meg.
----------------
Trix Show, a tordai Aureliu Manea Színház előadása
Írta és rendezte: Mihai Gruia Sandu
Koreográfia: Mariana Gavriciuc
A főhős pedig a mesebeli Păcală figura, lehet félbolond vagy okos szegénylegény, aki minden helyzetből igyekszik jól kijönni. Pompás humorforrás, hogy viszontagságos útja során rengeteg akadályt kell leküzdenie, amíg elérkezik útja végére: groteszk módon a születése pillanatához, csak most fordított menet szerint, vissza kell jutnia az anyaméhbe.
Számos jó ötletet látunk, ömlesztve, egy zsákba berakva, megkavarva, összerázva: nonverbális, akrobatikus elemek, bohóctréfa, pantomim játék.
A műfaj szabályainak megfelelően jó hangulatú kavalkád zajlik, amelyben a főszerep a karneváli hangulaté, gegek és vaskos humor uralja a játékot.
Groteszk humorral operál, viszont dramaturgiai szempontból félkész, vagy sehová nem jutó jeleneteket látunk.
A jelmezek stilizáltak, nagyszerűen illenek a játékhoz. A színészek jól játszanak hangszereken, a játékot élőzene és hang-aláfestés tarkítja.
A rendezés némafilmes eszközökkel is él: fekete táblán felirat, ami a jelenetet, a történést magyarázza, kommentálja, ebből viszont kevés van, ezt az eszközt többször lehetett volna használni.
Commedia dell’arte színészek ügyességével játszanak néhol, de a koreográfia sajnos nem kidolgozott, nem pontos. Inkább hadonászásnak tűnnek az akrobatikus és az elrajzolt gesztusok.
Mindezek ellenére energikus, kedves játékot láthatunk, ugyanakkor dramaturgiailag nem egész, néhol követhetetlen, miért épp az a jelenet a soron következő, és mi lenne a jelenet célja, kimenetele. Összességében szerettem részese lenni a játéknak és egy szimpatikus társulat mutatkozott meg.
----------------
Trix Show, a tordai Aureliu Manea Színház előadása
Írta és rendezte: Mihai Gruia Sandu
Koreográfia: Mariana Gavriciuc