Gágyor Péter egy rendkívül izgalmas dolgot talált ki. Az eredeti Lear verseit és énekeit megzenésíttette Hegedűs András zeneszerzővel. A Bolondot megtaníttatta hegedülni és egy halotti tor beszélgetésébe ágyazva elmondatta a Lear elejét a lányokkal, és aztán azzal a kis csavarral folytatta, hogy a lányok nem haltak meg, csak folyik az ádáz küzdelem közöttük, hogy vajon ki lesz a nyertese a hatalmi versengésnek, amivel az eredeti Lear indul…”

„A színház és a dráma nem ugyanaz. A saját drámám és a saját rendezésem sem ugyanaz. Az írott szöveg ürügyén a színházi előadás saját világunkra céloz, arról beszél a rejtett kommunikáció szépséges csápjaival. De nem menekülök a kérdésed elől. Én is, mint a rendezők általában az ismert Lear-történet ürügyén mást akartam megfogalmazni a Lear lányaiban. Sosem arról szól a világ, amit elmesélnek róla. Tróját megtaláltuk, de nem Heléna miatt tört ki a buli. Tróját is felszabadították. Amit keresek, az igazság egy másik vetülete, gazdagabb vetülete az eddiginél, hiszen azt ismerjük, mégsem meríti ki kíváncsiságunkat. Lear, a „nagy király” hibákat követ el. Cordelia sértődötten szófukar. Megannyi elvarratlan szál, megannyi kérdés. Válaszokat kerestem írva és rendezve… persze tévedhetek is…