"Először engem löktek az utcára, fél év múlva az asszonyt is, pedig úgy tudom, van valami rendelet, törvény, hogy őt nem lehetett volna. A másik meg azt mondja, hogy csak akkor, ha egyedül neveli a gyereket, szóval nem tudom. De hogy nincs jól sehogyse, az biztos. (?) Egyszóval úgy maradtunk a két fiammal hárman, kétnapi levessel a hűtőben, a fejemben meg tengernyi gond. Mindenekelőtt az, hogy nem szabad hagyni, hogy a fiúk elkedvetlenedjenek, hisz? akkor szeretem őket a legjobban, mikor vidámak, nevetősek, ha pimaszok, akkor is. Mondom nekik, na, fiúk, akkor most már szabadok vagyunk! Miénk a világ, mindent szabad. Mindent?"