„Hát tényleg eljött már az az idő, amikor meg kell elégednem a puszta emlékeimmel? Emlékezni jó dolog, de… Élni kell… még élni kell… még fiatal vagyok!“

Csehov 18 évesen fejezte be első, egyben legterjedelmesebb darabját. A szöveget cím nélkül találták meg, azóta Apátlanság, vagy a főhős neve alapján Platonov címen is bemutatták a világ különböző színpadain. A szövevényes műből minden alkotó a maga történetét próbálja kifaragni, mondanivalóját saját Platonovjának arcába vési, és azt tárja a nézők elé.

Csehov idejében az orosz társadalomban fontos változások voltak kialakulóban, a darab szereplői mégis stagnálnak. Mintha elődjeik nem tanították volna meg nekik, hogyan kell új életet kezdeni. Mindenki csak a különc Platonovban bízik, akit nem lehet nem szeretni, de utálni is muszáj. Mindeközben Platonov sokat beszél, de választ egy kérdésre sem ad. Szavai valahogy mégis elegendőek ahhoz, hogy a vidéki elszigeteltségben felkavarja az állóvizet… Ki is Platonov? Valóban a társaság reménysugara, vagy csak egy ékesszóló gazember, aki maga is megrekedt múlt és jövő között? Többek között erre keresi a választ a Szegedi Pinceszínház Apátlanság című előadása.