Székely János erdélyi költő, író, drámaíró lassan húsz éve nincs közöttük. Kevés szó esik róla, pedig a maga idejében az erdélyi magyar irodalom egyik legelismertebb alakja volt. Hírnevét elsősorban drámáinak köszönheti, legismertebb műve a Caligula helytartója. Ez a verses formában írott történelmi tragédia az egyén és a hatom erkölcsi problémákkal terhelt viszonyát boncolgatja: hogyan lehet lehetetlen körülmények közé kényszerítve is embernek maradni.
Mit tehet az ember, ha főnöke egyrészt a világ, vagy legalábbis a Római Birodalom teljhatalmú ura, másrészt egy tébolyult, akitől minden kitelik, azaz Caligula? Végrehajtja a parancsot. Petronius, Caligula szíriai helytartója elindul tehát a császár aranyszobrával és azzal a utasítással, hogy a szobrot a zsidók jeruzsálemi templomában fölállíttassa. Mert - mint mondja - muszáj. De erre a zsidók azt mondják: lehetetlen. A darab kérlelhetetlen pontossággal mutatja be a helytartó kétségbeejtő helyzetét, és emberségéből fakadó tragédiáját.
Bár ma már, a kelet-európai diktatúrák letűntével, kevésbé érvényes a darab politikai olvasata, Székely olyan általános érvényű morális kérdéseket feszeget, amiknek köszönhetően a dráma mit sem veszít naprakészségéből; a verses tragédia mindaddig érvényes marad, amíg létezik hatalom és a hatalomnak kiszolgáltatott ember.
Székely darabját 1978-as ősbemutatója óta többször is színre vittek határon innen és túl. A magyar színháztörténet kiemelkedő alkotása volt Taub János 1988-as szolnoki Caligula-bemutatója. A kiváló Kossuth-díjas rendező 2010 februárjában távozott közülünk. Az előadást az ő emlékének ajánljuk.