A történet főhőse Amphitryon, a nagy hadvezér, aki hosszú háborúzás után diadalmasan tér haza. Felesége, Alkméné, nem ugrik örömmel a karjaiba, hisz szerinte alig van pár órája, hogy a szerelem gyönyörein osztoztak együtt. Egyikük sem tudja, hogy az istenek gonosz játékának vannak kiszolgáltatva, ugyanis Zeusz, az istenek istene, a férj képét öltötte magára, hogy Alkménével töltse az éjszakát. A darab szereplői gyötrődve keresik a kiutat az emberi értelemnek ellentmondó labirintusból egy olyan bizonytalan és kiismerhetetlen világban, ami a mai nézőnek sem ismeretlen. Harcolnak a tisztánlátás jogáért, és mindig alulmaradnak.

Köllő Kata színházkritikus így írt az előadásról a kultúra.hu művészeti portálon: „Kleist darabjának egyik központi kérdése valóban az identitás, illetve annak elvesztése, felsorakoztatva a jelenség többféle árnyalatát. Ki vagyok én? Kicsoda a másik? Hasonmás, vagy csak a másik énem? Egy ember és egy isten, vagy csak a bennünk élő isten kivetülése? De a ki vagy te és ki vagyok én kérdésén túl szól ez a darab hűségről és megcsalásról is, arról, hogy milyennek látjuk a másikat, a szerelmünket. Pontosabban: milyennek akarjuk látni, és mit teszünk, ha kiderül, hogy a valóság nem egyezik az elvárásunkkal. És szól a fentről és a lentről, istenekről és a nekik – általában a hatalomnak – kiszolgáltatott emberekről, előbbieknek az utóbbiakkal szembeni gonosz(kodó) játékairól. (…) A szigorúan kordában tartott komikum mellett Bocsárdi Kleist-olvasatában felsejlik a főszereplők – Amphitryon és Alkméné – egyéni tragédiája is. A rendezői koncepció leginkább rájuk irányítja a néző figyelmét, az ő meghurcoltatásukra. Nagy Csongor Zsolt remekül építi fel Amphitryon karakterét. Nem a dicsőségesen hazatérő thébai hadvezér-szuperhőst látjuk, aki csak azért dühöng és forral bosszút, mert elveszítette férji előjogát, inkább a hadvezér emberi(bb) arcát mutatja meg, a szerelmes férfiét, aki lépésről lépésre próbálja összerakni, hogy mi is történik velük, miközben majdhogynem eljut az önfeladásig.”

Az előadás szereplői: Rappert-Vencz Gábor, Orbán Zsolt, Nagy Csongor Zsolt, Diószegi Attila, Sosovicza Anna, Budizsa Evelyn, Nagy Orbán, Varga Sándor, Bodea-Gál Tibor, Bezsán Noémi, Alexa István, Bóné Szabolcs, Budai József és Fleisz Patrik.

A produkció díszlettervezője Bartha József, jelmeztervezője Irina Moscu volt. Dramaturgkén Dálnoky Réka gondozta a szöveget, koreográfusként Bezsán Noémi segítette a színészek munkáját. A látványvilág Bányai Tamás világítástervező munkája nyomán érte el végső alakját, az előadás zeneszerzője Bakk-Dávid László volt.