Három legény elindul a bálba. Úgy hallották, mulatság lesz. Kiöltöznek: öltöny, új cipő, le-nyalt haj, virág. A bálterem zárva. Betörik, mert bentről hangokat hallanak. A terem üres. Most akkor lesz mulatság vagy nem lesz? És ha lesz, kitől lesz? Másoktól? Maguktól? Mit kell tenni, hogy mulatság legyen? Hogy muzsika legyen. Hogy igazi legyen. Ez a kérdés. Egy életen át.
„A rendező, Bérczes László – akárcsak eddigi, jobbára úgyszintén kamarajellegű munkái-ban – hajszálpontos szövegelemzőnek és a színészekkel tökéletesen összehangolt játékmes-ternek bizonyul… Irdatlan sok és véresen komoly aprómunkát gyaníthatunk a késztermék mögött. Pár másodperces monodrámák, duettek, tercettek bomlanak ki összetett színházi nyelven, s csomózzák hozzá magukat a következő röpke képhez.”
(Tarján Tamás – Kritika)

„A hihetetlenül nehéz egyensúlyozás vaskos realitás, poénkodásra csábító humorizálás és a poétizált, filozofikus metanyelv-használat között sikerül. Röhögni kell és sírni: ahogy abban a színházban kellett, amiről már majdnem elfeledkezünk.”
(Budai Katalin – Criticai Lapok)