Sodró erejű előadás, mely hét különálló képben a dermokrácia vízióit rajzolja meg, tetten érve annak hiteltelenségét és hamisságát. A rendező a román abszurd színpad nagy művelője, a fanyar humor mestere, döbbenetes erővel leplezi le modern világunk építőköveit. A Contra la democratia 2010-ben jelent meg, Esteve Soler trilógiájának – A haladás ellen (2008); A szerelem ellen (2009) – harmadik darabjaként. A legnemzetközibb katalán szerzőnek tartott kortárs drámaíró azóta közel ötven rendezőt ihletett meg világszerte. Spanyolországban a legjobb drámáért járó Serra d’Or-díjjal, Franciaországban Godot-díjjal emelték ki eredetiségét, helyenként kegyetlen nyers stílusát, témáinak aktuális jelentőségét.

Jordi Duran Roldós a katalán FiraTàrrega-i fesztivál igazgatója:

Tükör-trilógia ez, melyben Soler korunk ellentmondásosságaira és szörnyűségeire mutat rá. Hét gótikus, kénes cukorral töltött kapszulában láttatja világról és emberről formált képeit. Komor képek ezek, a rémdrámáiról híres Grand Guignol színház vagy az Alkonyzóna hangulatával rokoníthatóak; Ionesco és Beckett nyelvezetét, a katalán Brossa vagy Calders költők képverseit, Buñuel képzelőerejét és Boadella rendező cinizmusát idézik. A fiatal drámaíró személyes és őszinte hangja végtelenül vonzóvá teszi műveit.

Alexandru Dabija és az abszurd

A kortárs román színház egyik legfontosabb rendezője, aki már pályája kezdetén, 1976-ban elnyerte a legjobb rendezőnek járó országos díjat. Azóta számos hazai és nemzetközi jelölés, díj, kitüntetés fémjelzi munkásságát, melynek egyik sajátossága világunk abszurd megközelítése. A Reflex színpadán korábban Ionesco Öt egyfelvonásosát láthattuk az Odeon Színház vendégjátékában. Dabija 1991 óta állandó rendezője a bukaresti teátrumnak, 1991–1994 és 1996–2002 között pedig az intézmény igazgatója is volt.

Évszádaunk beteg szívének dübörgését hallatja Alexandru Dabija Odeon színházi előadásában. Egy sztetoszkópot helyez a fülünkre, abban a reményben, hogy általa tükörbe nézünk, és meglátjuk a hamisságokat, kicsinyességeket és abszurditásokat, amelyeket építgetünk modernnek nevezett életünkben. A klasszicista költő így fogalmazott: Castigat ridendo mores (nevetve javítva az erkölcsöket). Ma, ebben az úgynevezett poszt-demokráciában talán már késő kijavítani bármit is, de legalább nevessünk rajtuk.

Maria Zărnescu – yorick.ro, máricus 25., 2014

Humor és érzelmi telítettség nagyszerű ötvözete az Odeon Színház A demokrácia ellen avagy életünk beteg normalitása c. előadása.(…)Meghökkentett és félelmet ébresztett, de nevettem, olyan kérdésekkel távoztam, melyekre most is keresem választ. Egyszóval, nagy hatást tett rám, és éppen a hatást keresem, amikor színházba megyek.

Daniela Staicu – koolhunt.ro, január 27., 2014.

Az Observator cultural folyóirat az Odeon Színház előadását 2014 legjobb előadásai közé sorolta.