A Művészetek Palotájában május 3-4-5-én először vendégszerepel Merce Cunningham Dance Company (USA) együttese.
Merce Cunningham vitathatatlanul a modern tánc korszakalkotó mestere.Absztrakt táncművei az emberi mozdulatot állítják a középpontba. Táncos kísérletei nem csak számtalan koreográfus generációt inspiráltak, de felszabadítóan hatottak a kortárs művészetek más ágaira is. Kidolgozott egy sajátos tánctechnikát – a nevével fémjelzett Cunningham-technikát – amelyet ma a világ modern táncművész képzésében alaptananyagként oktatnak.

Táncosként első tréningjét és színházi tapasztalatait a Seattle-i Cornish School-ban szerezte. 1935-től Martha Graham együttesének szólistája volt. Graham támogatta a fiatal tehetséget, aki 1945-ben maga is koreografálni kezdett a társulat számára. 1953-ban alakította meg saját együttesét - a Merce Cunningham Dance Company-t -, amelyben folytatta művészi felfedező útját. Munkáit „progresszívnek”, „baljósnak”, „dekadensnek” nevezik kritikusai.

1953 óta Merce Cunningham számtalan koreográfiát, szólót, duettet készített maga és együttese számára. Technikája nem tagadja a klasszikus balett értékeit, sőt épít azokra. Az általa felkutatott mozdulat nem szerves része színpadi kontextusának, a zene és a színpadkép „csak” színesíti az előadást. A színházi elemek között nem a hierarchia a döntő, hanem az egymás mellé rendeltség, a véletlenszerűségből adódó összecsengések, pillanatok. Noha műveit a dadaista szellem hatja át, mégis magas technikai virtuozitást követel meg táncosaitól.

Cunningham a kezdetektől fogva együtt dolgozott a kortárs komolyzene egyik legnagyobb alakjának számító John Cage zeneszerzővel. Együttműködésük eredménye: zene a fülnek és lélegzetelállító látvány a szemnek. Cunningham darabjait a világ valamennyi jelentős színháza műsorára tűzte, többek között a New York City Ballet, a Ballet of the Paris Opéra, az American Ballet Theatre (ABT), a Boston Ballet, a White Oak Dance Project, a Pacific Northwest Ballet, a Pennsylvania Ballet, a Zürich Ballet, és a Rambert Dance Company.

A Nemzeti Táncszínház az együttes különböző korszakaiból származó koreográfiákat válogatott egybe, mely során az ötvenes évektől napjainkig átfogó képet kapunk egy gazdag, ám következetes életpályáról.
„Az egyetlen mai koreográfus, aki tudja, hogy a XXI. században élünk – bár gyanítom, ő már évek óta benne él. (Clement Crisp, Financial Times, 2000.)

 EVENT
A első EVENT (Esemény) 1964-ben jött létre a bécsi Museum des 20. Jahrhundertsben. Az EVENT egy kollázs, amelyben a már repertoáron lévő darabokból és új anyagok, ötletek továbbfejlesztéséből születik meg egy teljesen egyedi produkció. Minden „Esemény” egyedülálló, ezáltal lehetőséget teremt a nézők számára, nemcsak egy táncest, hanem magának a táncnak a megtapasztalására. Az „Eseményt” mindig az adott színpad, annak adottságai és atmoszférája ihleti. Ez jelen esetben a Művészetek Palotája Fesztivál Színháza lesz.

BIPED (1999)
A darab az új animációs technológiák nyújtotta lehetőségekkel játszik, és a mozdulat művészi megragadásával kísérletezik. A táncosok mozdulatait, de nem fizikai megjelenésüket, Paul Kaiser és Shelley Eshkar digitális képekké alakították át. A két képzőművész Cunninghammel együttműködve, a koreográfust inspirálva járult hozzá egy új, „virtuális”táncmű elkészítéséhez. A BIPED komoly sikereket ért el az elmúlt években: az Amerikai Táncfesztivál (ADF) Doris Duke díjjal tüntette ki, és meghívták a londoni Barbican Centre-be is.
Zene: Gavin Bryars, Biped Díszlet: Shelley Eshkar, Paul Kaiser Kosztüm: Suzanne Gallo Világítás: Aaron Copp
Táncosok: Cédric Andrieux, Jonah Bokaer, Lisa Boudreau, Brandon A.Collwes, Julie Cunningham, Emma Desjardins, Holley Farmer, Jennifer Goggans, Rashaun Mitchell, Koji Mizuta, Marcie Munnerlyn, Daniel Squire, Andrea Weber
Zenészek: John King, Takehisa Kosugi, Audrey Riley

SOUNDDANCE (1975)
Az 1975-ben készített Sounddance sem vesztett semmit frissességéből. A kritika elegáns hancúrozásnak, pasztoráli idillnek nevezi a darabot, mely elektronikus zenére, komputerizált mozdulatokra és hangélményekre épít.
Zene: David Tudor, Untitled 1975/1994 Díszlet és jelmez: Mark Lancaster Világítás: Aaron Copp and Mark Lancaster
Táncosok: Cedric Andrieux, Lisa Boudreau, Holley Farmer, Jennifer Goggans, Rashaun Mitchell, Koji Mizuta, Marcie Munnerlyn, Daniel Squire, Robert Swinston, Andrea Weber
Zenész: Takehisa Kosugi

SUITE for FIVE (1956-1958)
A darabot Cunningham eredetileg 1956 és 1958 között készítette maga és Carolyn Brown táncosnő számára. 2002-ben, az együttes 50 éves fennállásának emlékezetére újította fel egyik jelenlegi táncosa, Robert Swinston. Az alapos munka eredménye a lenyűgözően szép koreográfia, mely a táncosok csendes intenzitásában, visszafogott mozdulataiban teljesedik ki. A darab a várakozás és rácsodálkozás, a lecsupaszított mozdulatok élményét nyújtja nézőjének.
Zene: John Cage, from Music for Piano Jelmez: Robert Rauschenberg Világítás: Beverly Emmons
Táncosok: Cédric Andrieux, Lisa Boudreau, Jennifer Goggans, Rashaun Mitchell, Andrea Weber
Zenész: TBD