Eugène Labiche (1815–1888) a maga korában az egyik legnépszerűbb és legtermékenyebb színpadi szerző volt. Száznál is több zenés bohózatot, komédiát, vígjátékot, úgy nevezett vaudeville-eket írt, amelyeket a legnevesebb francia színházakban játszottak. A Marc-Michellel közösen írt Olasz szalmakalapot 1851-ben mutatták be Párizsban, és állítólag a színház igazgatója akkora hülyeségnek tartotta, hogy el se ment a premierre. A darab kirobbanó siker lett, és nemcsak a szórakozni vágyó nézők tetszését vívta ki, hanem a kritikusok elismerését is, népszerűségét máig megőrizte.

Az esküvője napján a párizsi aranyifjú, Fadinard lova véletlenül megeszi egy éppen házasságot törő asszony szalmakalapját. A hölgy és lovagja arra kényszerítik Fadinardot, hogy szerezze vissza a kalapot, mert a hölgy különben lebukik a megcsalt férj előtt. Egyetlen hasonló kalap van még Párizsban, azt mindenáron meg kell találni. Fadinard a mit sem sejtő násznéppel a sarkában kalapkeresőbe indul keresztül-kasul a városon…

A rendező Silviu Purcărete, akinek a munkásságát jól ismeri a magyar közönség, mindig meglep, elbűvöl és megrendít a művészetével. Eddig két előadást rendezett a Nemzeti Színházban (Ahogy tetszik, 2014; Meggyeskert, 2019), és több előadása aratott hatalmas sikert a Madách Nemzetközi Színházi Fesztiválon (Gulliver utazásai, 2016; Faust, 2017; Az ember tragédiája, 2021; A megesett hercegnő története, 2023). A világhírű román rendező szerint „a színház játék. És benne minden lehet ürügy erre a játékra, mint a gyerekeknél, a hozzá tartozó szimbólumokkal együtt. Ebben az értelemben a színház a gyermeki léttel, a gyermeki szabadsággal azonos”. Mi mást eredményezhet egy kitűnő bohózat és egy játékoskedvű színpadi mágus találkozása, mint a magasművészet rangjára emelt komédiát!