Jean Genet "Cselédek" című darabja, amelyet először 1947-ben, egy heves tiltakozás közepette játszottak Párizsban, kíméletlenül leleplezi a konzervatív és retrográd társadalom perverzióját, rámutatva arra, hogy az erkölcs a gazdagok és hatalmasok kiváltsága. A játékos és éles stílus között a francia szerző játéka a szerelem és a gyűlölet határait kutatja egy szerkezetileg igazságtalan világban. A francia drámaíró egyszerre játékos és éles stílusban vizsgálja a szeretet és a gyűlölet közötti határokat egy strukturálisan igazságtalan világban.

Jean Genet olyan drámaíró és költő, aki "áttörte a határokat", folyamatosan megkérdőjelezve a szabadság eszméjét, mind műveiben, mind magánéletében. Mivel maga is árva, dezertőr, tolvaj és csavargó volt, szeretete és vonzódása mindig is a periférián vagy a társadalmon kívül élők sorsa felé irányult.

Jean Genet azt kérte, hogy darabjának három szereplőjét, Solange-ot, Claire-t és Madame-ot férfiak játsszák. Egy ilyen döntés manapság már nem lep meg annyira, de arra késztet, hogy megvizsgáljuk a kortárs élet sajátos reprezentációs problémáit és sztereotípiáit, hogy a hitelesség új formáit találjuk meg, és új empatikus kapcsolatokat hozzunk létre.

A nagyszebeni Radu Stanca Nemzeti Színház német tagozatának színészei, Yannick Becker, Benedikt Häfner és Daniel Bucher, valamint a fiatal színésznő, Ana Tiepeac, aki magát Jean Genet-t alakítja, a zenei kíséretet biztosító RakLap zenekarral együtt néznek szembe ezekkel a kihívásokkal, hogy a darabban leírt hatalmi struktúrák és a mai igazságtalanságok elleni kiáltványt állítsanak színpadra.

Horváth Hunor rendezésében a színészeknek könyörtelenül meg kell küzdeniük karaktereik identitásáért, miközben az egész színpadot beborító vízben tükröződik az álarcuk, és a forgószínpadon kezdenek elhalványulni a kezdetben egyértelműen felosztott szerepek. Ugyanígy Golicza Előd díszletterve is megfogja a színészek játékát, és prizmaként sugározza minden irányba.

Mindez végül egy nagy kérdésben csúcsosodik ki: kik és mik lehetünk egy olyan világban, amely már születésünk előtt szerepet oszt ránk? Vagy: kell-e egy mindannyiunkat érintő katasztrófa ahhoz, hogy megértsük, hogy mindannyian egy egység vagyunk, és egy világot osztunk meg?

Az előadás a bukaresti Goethe Intézet, a Star Assembly | Daimler AG. és a Romániai Németek Demokratikus Fóruma támogatásával valósult meg.