Egyszemélyes színházként, majdnem monológként mutattam be Örkény István Tengertánc címû novellája köré épült elõadást, irodalom segítségével, kerestem a választ feltett kérdéseimre.

Részletek kritikákból:
Jön be a színész, húz maga után egy csehovi kerti széket pórázon. A pórázt nyakkendô szolgáltatja Lukács József kezében, aki egyszemélyes színházzal búcsúzik a november harmadiki, Merlin színházbeli bemutatójával a XX.századtól
(Szigethy András. Népszabadság)

Lukács játéka csaknem megközelítette azt az örkényi magasságot, amely teljességgel soha el nem érhetõ. Egy fekete-fehér \"dokumentum\" játékot varázsolt elénk. Mégis a félszeg emberi reményt, a gyõzedelmeskedni szándékozó értelmet állította fókuszba.
(Kellei - Napló Veszprém)