Ha Kosztolányi művészetét egy szóval kellene jellemezni, több fogalom, vagy kifejezés is kínálkozna: játék, intimitás, álom, szorongás, szeretet… Szeretet a szorongásban, szorongás a szeretetben. Nem próféta, látomásos alkatú költő ő, lírája az ember esendőségét, gyenge és örömteli pillanatait, hétköznapi áhítatát, apró életzsonglőrködéseit, felfénylő hősiességét és fenomenális élethazugságait festi. Az átlagember, az átlagélet érzelmes-ironikus krónikása, végtelen képzeletvilágú álmokká formálja a legegyszerűbb életjelenséget is, az utolsó cigarettát keresgélő, egy pohár vízért nyúló mozdulatban lelkesen és profánul ünnepli az egyediség csodáját. Színházunk most egy különleges hangulatú színházi esttel adózik a 125 éve született költő emlékének. Megidézi az örök gyermeket, aki felnőttként is csak játékokban tudta feldolgozni, értelmezni, továbbszőni életét; képpé varázsolta a tájat, a gondolatot, a másik embert és a makacsul szökni készülő időt. Mi sem természetesebb, hogy életműve ezúttal a színpadon kelljen életre, játszótársul híva minden játékos kedvű felnőttet, aki egy estére kész belefeledkezni a színes tinták, japán betűk és kacskaringós madarak világába.



″Kosztolányi év van, az Utókor – lám, kiszámolta: éppen 125 éve született. – Utókor? / Megyünk az úton s elfödi nyomunk a / futó por.

Az európai Színház alapvetően szövegeket mond, szólaltat meg, idéz. Magyar írásos kultúránkban mindenképpen a Költészet jutott a legmagasabbra, tudták ezt Költőink is egymásról. Az író-műfordító-színikritikus Kosztolányiról is tudták, már életében, hogy nagyjaink között marad a helye. „Beírtak engem mindenféle Könyvbe / és minden módon számon tartanak.” Huszadik századunk fájdalmas és vidám rettenetét vele is újraélhetjük. Napokat tölthetnénk Kosztolányi megidézésével. Fordításai a magyar Shakespeare-t és a francia forradalom ürügyén Danton halálával lázadó német Büchnerünket is meghatározzák. Az Esti Kornél-t meg éppen az egyik legolvasottabb Kortárs: Esterházy idézte meg magának és nekünk. Ahogy egykor Kosztolányi Virág Benedeket. Mert mind összefüggenek: Ady, Csáth, Cholnoky, s az egész Nyugat által idézett Petőfi is. Kosztolányi nem volt forradalmár, ám tudta: „Az aranyvonaton száguldó amerikai Európában – A komédiás dala is csak Hajnali részegség.” ″

Bodolay Géza
(rendező)