Tőlünk délre, Zágrábban, Ljubjanában, Podgoricában (Montenegro), Szkopjéban (Macedónia), és keletebbre Sepsiszentgyörgyön van bátorság és pénz nemzetközi színházi fesztivált tartani.

A FEKETEország Horvátországban és Szlovéniában is nagy siker volt, ha valaki kedveli ezt az előadást és teheti is, idén még megtekintheti külföldön, mert mint tudják, itthon már nem lesz.

Podgoricába az Adriai-tenger mentén utaztunk. Dubrovnik csakugyan félelmetesen olyan, mint a fényképeken: lélegzetelállító. Megtudtam, Bosznia-Hercegovinának is van néhány kilométer tengerpartja, bár "büszke" horvát testvéreik a szembe part sziklájára odafestettek egy háznyi horvát kockás címert, hogy tudassák, nagyon ott vannak!
A Balkán kietlen, szegény, kopár a kies Nyugat-Jugoszlávia jelenlegi országaihoz képest.
A képeslapi tengerbe hanyatló nap aranyhídja után kijózanító a keletebbi valóság.
Biztos nem igaz, de itt úgy tűnik, semmi sem épült harminc éve, csak használják, lelakják, ami maradt.
Koszovó zavarbaejtő, nem tudni hova tartozik, Szerbiához-e vagy autonóm már? A nagyhatalmak még vitatkoznak. Veszélyes, kontrasztos ország, a Mitrovice és Pristina városok közötti utat francia, dán, angol KFOR csapatok erődjei övezik, New York-i Szabadságszobor a kristályhotel tetején, mellette krumpliföld, autóbontó.
Bulgárián átutazva azon gondolkodik az ember, milyen kritériumok is kellenek, kellettek az EU-tagsághoz?
Romániát ismerjük, bár magam mindig azt képzeltem, Erdélytől keletre mindig dőlt a pénz. Nem úgy néz ki.
Így láttam meg hazámat, még ott, ehhez szokott lelki szememmel, beleértve lépcsőházunkat, fürdőszobámat, gondolataimat. Balkán.
"A Szajna partján él a Másik,
Az is én vagyok, én vagyok…" - nyugtatom magam.

A Sirájt megint nem felújító-, hanem megújító- próbáltuk. Nem is lett elég a négy erre szánt óra.
Egy a neve elhallgatását kérő illetékes szerint a rendező azt álmodta, hogy még észrevétlenebbül csúsztassuk rá az előadást a várakozó valóságra, zavarba ejtendő a nézőt, hol ér véget a való, s hol kezdődik a nem való, csak annak látszó, vagyis a színház. Ezért bizonyos székeket és színészeket más időpontban kért elmozdulni, hogy a Kosztya által létrehozott üres tér a darabja bemutatójáig lehetőleg az előadása tere maradjon, s csak később vegye át ezt a Csehové, másként a Krétaköré.
Továbbá kért minket, játszókat arra is, hogy szakadjunk mindjobban el a rendezőtől, s annak főleg instrukcióitól, s színpadi döntéseinket bizonyos ésszerű határokon belül saját hatáskörben hozzuk meg, ezáltal személyesebbé elevenítve a már amúgy is annak gondoltat, s mely személyesség határozott és kívánt hatást fog a nézőkben kiváltani, mely jó értelemben vett zavarukat, mi szerint a látható reménytelenül hasonlatos elhibázott életükhöz, esetleg a kátárziszig fokozza.
A hosszú busz-út, valamint e beszélgetés természetes következménye lett, hogy az amúgy bizonyos tekintetben érzékeny (sebezhető) társulat, a 179. előadás ürügyén újabb kísérletbe kezdett, minek hatására Podgoricában a nézők kis része távozott ugyan a szünetben, de a játszók eddig soha nem látott megoldásai, valamint a kísérletező ember bátorsága és esendősége a rendezőt örömmel töltötték el. Néhányan a társulatból maguk is igen meglepődtek magukon.

E törekvés lebegett szemünk előtt Szkopjéban is, ahol, mint mindenütt, fesztivál lévén, túlnyomó részt szakmai nézők előtt szerepeltünk. Itt a podgoricai előadás tanulságait megbeszéltük előbb. (A rendező vágyna arra, hogy tudatosabban dolgozzunk műsoron lévő előadásainkon. Mióta alkoholt nem fogyaszt sem élvezeti, sem direkt elbutító célzattal, mint némely, a nevét szintén elhallgatni vágyó színművész, egy-egy szereplés után a maga részéről szívesen beszélgetne az előző szereplésről, annak tanulságait megemlítvén, az azon felmerült szakmai kétségek, kérdések kimondásával, válaszkereséssel, épülésre ösztönözvén magát a játszót, s egyben az előadást is.) Emlékezetemben, érthetően, a személyemnek szóló súlyos elmarasztalásnak vélhető dicséret maradt meg legélesebben, de ennél fontosabb volt a központi téma: vajon az egyszerűség, a lecsupaszítás következtében bizonyos konkrét pontokon nem vész-e el fontos, a helyzetet nagyon is jellemző gesztus, játék? Ezeket sorolván döntések születtek némely elhagyott eszközök, mozdulatok ismételt beépítéséről. Szó esett egy zokogás közben az ajtón mintegy véletlenül kint felejtett kézről, mely csodálatos módon közvetítette a figura tragikomédiáját, valamint a szereplő ösztönös, netán tudatos, jól meghozott döntését.
Az előadás után, Szkopjéban tehát, angol és francia nyelven gratuláltak a feltehetően szakmai nézők, tapintatos udvariassággal odalépve a szereplőkhöz, akik álmélkodva fogyasztották a tökéletesen kedvükre készített falatokat a Fesztivál főépületének éttermében, mely épület a bódvarákói, általunk is károsodást szenvedett irodaépülethez volt hasonlítható. A szép és a rút micsoda kifinomult ellentétét tapasztalhattuk meg!

Sepsiszentgyörgyön nem csak a román és magyar szakma, de a sajtó minden helyi és fővárosi küldöttei, valamint lelkes diákok jöttek el, hogy végre láthassák, mitől hangos a világ ekörül az előadás körül. Egy igen érdekes jelenséget figyelhettünk meg. A színházzal szoros kapcsolatban álló egyén, mások előadásán, hogy nézőtársai érzékeljék, mennyire tudja, mi van itt elrejtve, harsányan ad hangot tetszésének. Kollégája sem kívánván alulmaradni, ugyanezt cselekszi, így fokozatosan, egymást mintegy hergelve űzik egymást zavaró túlzásba.
Előadásunkban törekedtünk a csehovi szándékot hangsúlyozni, valóban komédiát mutatva. De amit a fent említett hatás, együtt az előadásunk iránti szeretettel létrehozott, olyan nem várt hahotázást eredményezett, hogy a külső szemlélő (hallgatózó) joggal hihette volna az előadást inkább neil simoni bohózatnak, mintsem Csehov egyik darabjának. Ennek a fékevesztett örömnek burjánzását a második részben szigorú pontossággal kívántuk ellensúlyozni, s ez, valamint a szerző amúgy is komor szándéka elérte a kívánt, ésszerű hatást.

Tisztem a Siráj dél-keleti repüléskísérleteinek ornitológiai megfigyelésére korlátozódott, bár a hamlet.ws is szerepelt ez utóbbi városban. Reményem szerint az emlősökhöz inkább értő, más kollégám ez irányú érdeklődésüket, ha van ilyen, hamarosan kielégíti!