Beszámoló a Krétakör athéni vendégjátékáról
Veress Anna, 2007. június 15.Nagy sikerrel mutattuk be a Sirájt Athénban, az Athéni Epidauroszi Színházi Fesztivál
keretében. A több hetes, június elejétől július végéig tartó fesztivál
több tucat színházi, zenei, táncszínházi és képzőművészeti esemény
sorozata. A színházi vendégek között olyan nagyhírű együttesek
találhatók, mint a berlini Volksbühne (három produkcióval is: egy
Marthaler-rendezés, A muslica címen, Dimiter Gotscheff nagyhírű
Ivanovja és egy Frank Castorf rendezte Céline-előadás), Ariane
Mnouchkine Théatre du Soleil-je, Bob Wilson rendezésében Heiner Müller
Kvartettje, Isabelle Huppert főszereplésével vagy a - nálunk a Trafóban
vendégszerepelt - holland Needcompany, de budapesti vendégszereplése
után a fesztivál vendége lesz Laurie Anderson is.
A Krétakör Sirája az egyik első
előadás volt a fesztivál alkalmából színházi játszóhellyé alakított
hatalmas gyártelep egyik üzemcsarnokában, amely Athén központjától
kissé távolabb, a Pireusz felé vezető út mentén helyezkedik el. Annál
kellemesebb meglepetés volt, hogy mekkora érdeklődéssel várta a
Krétakört a görög közönség: indulás előtt néhány nappal derült ki, hogy
a tervezett három előadás helyett négyet kell játszanunk, annyian
voltak kíváncsiak a Sirájra. A szokásosnál nagyobb nézőteret építettek
be - az itthoni 80 helyett jó százötven férőhellyel - és végül a
teltházas előadásokon még pótszékeket is be kellett állítanunk.
A tér nagysága egyébként nem könnyítette meg a színészek
munkáját, mert sokkal nehezebb volt bemérniük, hogy milyen hangosan
kell beszélniük ahhoz, hogy a nézőkhöz elérjen a szavuk - a második
előadás első perceiben egy magyar néző be is kiabálta a színpadra, hogy
nem hallja a színészeket. Ez a kis incidens egyébként érzésünk szerint
nem mondott ellent az előadás szellemének, hiszen annak a közvetlen, a
nézőkkel kapcsolatot felvevő játékmódnak, amit alkalmazunk, egyenes
következménye a kétoldalú kommunikáció lehetősége.
Az első előadás utáni közönségtalálkozó egy kicsit a nyelvi nehézségek
jegyében telt - úgy tűnt, Görögországban nem igen szokásos ez az
intézmény, volt néző, aki nem értette, mit akarunk ezzel, mások a darab
megváltoztatott vége miatt méltatlankodtak, végül az este a közönség
tagjai közötti, számunkra már kissé nehezen követhető vitába
torkollott.
Ezt leszámítva minden zavaró tényező nélkül, óriási sikerrel
zajlottak az előadások, hatalmas tapssal és brávózással jutalmazták a
színészeket, és rengetegen - főleg görög színészek - gratuláltak
lelkesen az előadások után, mondván, hogy új horizontokat nyitott
előttük a Krétakör, és ehhez hasonló színházat még nem láttak
Görögországban. Hogy ez nem csak udvariasság volt, bizonyította, hogy
az utolsó előadás alkalmából rendezett kis koccintáson a fesztivál
igazgatója azonnal meghívta még egyszer a Sirájt - meg egy másik
Krétakörös produkciót - a jövő évi athéni fesztiválra.
Idézetek a kritikákból:
"… a magyar színészek interpretációjukkal ledöntötték a csehovi hősöket piedesztáljaikról. Végre! (…) Schilling Sirájával
abszolút választ ad az "új formák" kérdésére. Sztanyiszlavszkijon
alapuló realizmussal és Brechten alapuló disztanciálással a mai színház
történelmi méretű új javaslatát teszi meg rá."
"Felejthetetlen
előadás, amely az orvosi műszer pontosságával kiméletlenül nyúl az emberi természet
legmélyébe."
Lenyűgözte
a nézőket a Krétakör Sirája, Kathimerini, 2007.06.13