A szabadulóművész apológiája - Krétakör városterápia
A Krétakör városterápiás akciósorozata március 8-tól – május 1-ig.
Apológia, mert az alkotó, vagy ha szabad, művész előre kér bocsánatot, amiért önmagát állítja a figyelem középpontjába, bízva a befogadó intelligenciájában, hogy képes felfogni: a történet főhősének nem az egyedi erőszakolt demonstrációja, hanem annak a közösségben való feloldása a célja, vagyis nem a hübrisz, hanem az alázat. Továbbá szeretné jelezni mindennapiságát egy nem mindennapi, mert sajnálatosan ritka gesztusnak, vagyis a személyességnek.
Szabadulóművészet, mert ez a fajta önkifejezés a felszabadulás vágyából fogan, abból, hogy az egyénnek nincs más esélye a közösségbe való visszatérésre, mint a nyilvános önvizsgálat.
Városterápia, mert a kísérlet a személyes problémát közösségi térre vetíti ki, tükrözi művészi eszközökkel. Az alkotói gondolat és szándék a város élő testtömegén ölt metaforikus formát. A véráramlaton keresztül a szívbe tart, ahol súlyos panaszokat tapasztal. Válságos helyzetében magára marad, individualizálódik. Mélyre megy, és idővel felismeri, hogy magában kell keresnie a probléma gyökerét. Bár nem juthat el a magig, rést talál a burkon, s ezen keresztül visszajut a fényre, a városba, a közösségbe. Ott a megélt élményeit értelmezve rájön, hogy változtatnia kell a mentalitásán, a hozzáállásán. Most már inkább befogadni szeretne, nem véleményezni. Képesnek érzi magát, hogy a hagyományhoz való görcsös ragaszkodásából fakadó prekoncepcióitól is megszabaduljon. Egy időre.
A Nyitány
Budapesten megszoktuk: egy autó – egy ember. Most autókba zárt fantáziavilágokat helyezünk ki a főváros metróvonalai mentén. Március 8-án jelent meg az első autó a Hősök terén. Az időpont és a helyszín is jelzés: az alapvető női attitűdre, a befogadásra és az újjászületésre fókuszálunk végig az akciónk során. Napról napra kiegészülve és haladva tart az autó-triász az Erzsébet tér irányába, ahol három másik társuk várja őket.
Március 15-én a Gödör „kráterében” Totemmé alakulnak át az autók és három darab, négyméteres őrzőbábuval, illetve egy több száz méter hosszú, a tér oszlopain végigvezetett, a baleset vagy bűneset helyszínét kijelölő terelőszalaggal egészül ki az installáció. Arányjátékra hívunk és a gyermeki perspektívát idézzük fel; a terület egészét játszótérként értelmezzük. Mindez újabb utalás, áttételesen egy gyermek érkezésére.
Első felvonás: A Gödör
Március 20-án kezdődik és két részből áll.
A látogatóknak a mélybe kell hatolniuk, először az Erzsébet téri mélygarázsba, ahol a Temető című interaktív kiállítás keretében hat pár autót találnak. A pár egyik tagja a közterekről már ismert „fantáziakocsi”, a másik egy ugyanolyan márkájú, de szétrobbantott, kiégett autó. Ez utóbbiak mindegyikébe televíziókészüléket helyezünk, amelynek harminc csatornáján harminc különböző „adást” között „szörfölhet” a látogató.
Ha belemegy a játékba, asszociatív történetet követhet végig, amelyben először magányos férfiak és nők, majd később kanapékon heverő párok dermedt várakozását láthatja. Valamit várnak a képernyőtől, illetve azon keresztül tőlünk, akik hozzájuk hasonlóan bámuljuk őket. Lassan kiürülnek a szobák, üres kanapékra meredünk rendületlenül. Az utolsó előtti képen egy meztelen kislány viháncol. Az utolsó felvételen újra egy magányos férfi tűnik fel. Őt még nem láttuk korábban. Ki ez?
A Temető című interaktív kiállítás március 20. és 29. között éjjel-nappal ingyenesen látogatható az Erzsébet téri mélygarázsban, a
Az Első felvonás második része A rés. A cím szándékosan utal bármely B kategóriás horrorfilmre. Egy olyan férfi történetét meséli el, aki az önkifejezést összetévesztette a létezéssel.
Kísérleti a műfaj, átmenet a film és a kiállítás között, anyaga diavetítés és videóprojekció. Hiper-személyessége miatt stílusa leplezetlenül önironikus.
Zárt rendszerben vagyunk, amit a tér és az idő egyaránt keretez, nem beszélve a mindent átható némaságról, amelyet a diavetítők idegesítő kattogása csak még jobban felerősít. A tér közepén homok pereg a plafonról. Egy homokóra belsejében vagyunk: az alkotó személyes idejében.
A férfi történetét és az abból kibomló asszociációkat negyven diavetítő képsorozatán látjuk a betonfalakon. Vele szemben egy nő története jelenik meg egyszerű tévéadásként.
Míg a férfi mindenkihez próbál szólni, a nő csak ahhoz az egyhez, aki tényleg kíváncsi rá. Őt a szülőszobáig követjük. Hosszú, kitartott snittet láthatunk az arcáról vajúdása közben, aztán sötét.
Mi van a Rés túloldalán? Van-e kiút a Gödörből?
Harmadik felvonás: Artproletarz (április 20-30.)
Finálé – május elsején
