A Szabadulóművész apológiája
Tóth Simon Ferenc beszámolója
legyenek A és B tetszőleges halmazok. akkor mondjuk, hogy az A és B halmazok egyenlőek, ha ugyanazok az elemeik, és ezt így jelöljük: A = B.
ezt az oldalt harmadjára kezdem el félig írni. tele vagyok írva. élő adás után. nem látom a sorok alját, belét, tetejét. különböző méretű betűk. színűek. nem is maradnak egy helyben a lapon. mozognak. zöld szemes ostoros. agyonüt az információ. a mennyiség. nem érem utól saját magam. agyam lohol a lelkem után. eljátszom magammal.
adjátok vissza a tereimet!Pusztát, levegőt az emberinek. állok a pusztában, seggem kilóg.értelmes-értelmetlen ez az asszociáció-halmaz.
unom a színházat. bele akarok rohadni a földbe. alulról szagolni Ibolyát. meglesem mindenem, meg a másét. szemét, fülét, ülepét. belelátok az agyába, májába. belelátok? és ha igen, belehányok? vagy körbejárom, kivizsgálom. aztán szájam tátom. ez meg neki pont olyan, mint emez nekem itten. tetszik nekem a melle. meg az elme, ahogy játszik. ahogy játszom benne. kedvemre.
[Szakasz: 1] tovább>> [/Szakasz: 1]
[Szakasz: 2] tovább Tóth Simon Ferenc fotóihoz >> [/Szakasz: 2]
A Szabadulóművészekhez (többen vannak, mint gondolnánk) - Claire Laborey levele
Úgy érkeztem tegnap este Bobignybe, mint mindig; betelt aggyal és a mindennapok terheitől fáradt testtel. Pedig futottam az izgalom útján, mint egy nyaralás előestéjén. Ahogy megláttam a lakást (Az akciókra érkező nézőket a színház előtti téren egy falnélküli, berendezett lakás fogadta), levettetek rólam minden felesleges terhet. Ott vártak rám. Tárt karokkal. Vajon ennyire hiányzik a szabad levegő a mindennapokból, hogy ilyen hálás leszek azért, mert megnyitottatok nekem egy üres teret, ahol lézenghettem egy kicsit? Annyira magányosak, kiéhezettek lennénk a városban, hogy egy asztalsarok, amit nekem megőriztetek, ennyire elengedhetetlen és megnyugtató lehetett?
Időt ajándékoztatok, ingyen - itt ilyesmi már régóta nem létezik.
Arra használtam, hogy felnézzek a levegőbe, hallgassam, ahogy fantomjaim sétálnak. Felkapcsoltam egy lámpát és kivántam valamit. Hagytam egy szót valahol (A néhány doboz krétát, - amit jegyzeteléshez, rajzoláshoz használtunk a
színház fekete nagytermében - a nézők is használhatták az akciók alatt.). De vajon a többiek mire gondoltak?
[Szakasz: 3] tovább >> [/Szakasz: 3]