Az előadásban a A.E.Bizottság tánczenekar életben maradt tagjai nem vesznek részt, az előadásért semmiféle felelősséget nem vállalnak, csak örülnek valószínűen. (lehet hogy van aki nem örül, viszont ez meg mindig így van, hogy semmi sincs ami mindenkinek tetszik, de az is igaz, hogy mindenben lehet valami ami valakinek tetszik!)” Wahorn Airport

Gergye Krisztián Társulata és az Átrium Film-Színház egy kivételes, összművészeti produkció megvalósítását tervezi.

A 80-as évek népszerű underground együttese – az A(lbert) E(instein) Bizottság – egy olyan kulturális referencia, amely műfajtól függetlenül a művészet totális szabadságát példázza. Az adott társadalmi, politikai vagy kultúrpolitikai közegre reflektáló tartalmon túl az emberi identitás szélsőségeit és/vagy közhelyeit felmutató „szabadidő-zenei“ együttes két legendás LP kiadványa – a „Kalandra fel!“ és a „Jégkrémbalett“ – mai napig érvényes életérzést és szellemi tartalmat közvetít. Gergye Krisztián (nem csak tánc) Társulata minden túlzás nélkül maximális tisztelettel viszonyul az A.E. Bizottság 80-as években véghezvitt „szabadságharcához“, és kulturális örökségnek tekinti az általuk képviselt szabad szellemiséget.

A magasművészet leginkább kanonizált műfajiságába (opera és balett) emelve a Bizottság számait egy humorral és iróniával teljes összművészeti „Bizottság-operát“ valósítanánk meg többnyire fiatal, de már elismert művészek közreműködésével. Az „Opera amorale“ című kortárs tánc-opera ötlete abszurd és ironikus gesztusnak tetszhet – mi sem gondoljuk másként –, mégsem tiszteletlen sem a Bizottság, sem az említett műfajok szellemiségével. A kanonizált műformák létjogosult pátoszával szembesített lehetséges alternativitásra, a kortárs művészetre mint létkérdésre szeretnénk rávilágítani. A kortárs opera és a kortárs balett műfajában, speciális hangszerelésben előadott Bizottság-számok egymás mellé szerkesztésével és zenei átkötésükkel egy egész estét betöltő zenei mű megvalósítására törekszünk.

A dalszövegekből szerkeszthető abszurd történetiség, operai „hősök“ és velük egyenrangú táncos és színész szereplők színpadi találkozásából kibontakozó narratíva egy összművészeti műként ölthet formát, melyben a performativitás brutalitása és a kanonizált, elit műformák konfrontációja egy humorral teli kortárs művészeti megnyilatkozásra adhat lehetőséget. Ez a speciális opera (és/vagy balett) mint kísérlet egyszerre állít emléket a 80-as évek kuriózumaként értékelhető Bizottság zenekarnak, főleg azáltal, hogy a mai korra ható relevanciáit mutatja fel. Tiszta szívből hiszünk abban, hogy a jelenkor populáris kulturdömpingjét megkerülő előadásunk olyan hatást és közönségreakciót generálhat, amely az elmélyült, hatással, téttel és minőséggel bíró kortárs művészetet megérdemelt helyén kezeli, sőt önmaga referenciáit értő és azt érzékeltető kulturális közeget épít. Olyan előadást szeretnénk megvalósítani, amely nem kizár, hanem bevonz, amelyben önmagunk emberségére és embertelenségére reflektálva, a társadalomban való elhelyezkedésünket és szerepvállalásunkat firtatva élni segít. Vagy halni. Gergye Krisztián