A világvégén beüt a világvége. A rádió is bemondta, szóval hivatalos. Egy hirtelen kezű tévétulajdonos, egy önjelölt írófejedelem, egy holtrészeg nővér és egy halmozottan különös húg haláltánca az isten háta mögött. Vágyódások, látomások és pofonok a festői Sipilovszkban. Az 1980-as, 90-es évek posztszovjet valóságának feszültségeiből megszületett darab a társadalom peremére szorult, Isten háta mögötti kisvárosokban felejtett emberek történeteit dolgozza fel. Sipilovszkban, ahol Olga, csúfnevén Murlin Murlo él, mindenki a kombinátnál dolgozik. A kohó és a csirkefarm szagától fullasztó itt a levegő, bár a szagot már csak az érzékeli, aki nem született bele. De ugyan ki jönne ide jószántából, ha maradni is csak az maradt, akinek nem volt miből, vagy nem volt hová elmennie? Koljada lemezteleníti, mélybe dobja szereplői lelkét, majd mintegy erőtlen feloldozásként felkínálja a választási lehetőséget: maradnak Sipilovszkban és elpusztulnak, vagy vonatjegyet váltanak egy új életre. Nyikolaj Koljada darabja világszerte sikert arat. A volt Szovjetunió területén eddig 40 színház mutatta be, de meghódította a környező szláv területeken kívül Németországot, Angliát és Amerikát is. Magyarországon 1997-ben játszotta először a kaposvári Csiky Gergely Színház. A mű szerzője Nyikolaj Koljada a kortárs orosz drámairodalom egyik legfontosabb alkotója. Maró humorú, kegyetlen darabjai kíméletlen őszinteséggel szedik ízére azt az embert, kit önnön képe-másaként teremtett a szocializmus. Történetei fiatalokról szólnak, elvágyódásról, arról, hogy miként lehet élni egy letűnt kor emlékét őrző, kiégett világban.