Fegya Protaszov házassága válságba jut. Egyetlen megoldás a válás lenne, de a vallás és a konvenciók szigorú szabályokat rónak a házasfelekre. Fegya álöngyilkossággal ad szabadságot feleségének, aki él is ezzel. Ám a sors nem hagyja, hogy életüket ilyen egyszerűen rendezzék.

Mi történhet akkor, ha valaki megcsömörlik az úgynevezett normális élettől? Ha a társadalom minden normáját, és annak következetes végigvitelét az élettel, az igazival minden ponton szembenállónak érzi, és nem kér belőle? Ha pedig beilleszkedni sem tud, de a szembeszegülésre sincs ereje – maradnak hát azok a pillanatok, amelyekben még átéli, hogy él: a mámor, a zene, az érzékek anarchiája.

Tolsztoj döbbenetes erejű és érvényű drámája annak a sorsnak válságát és feltartóztathatatlan tragédiáját mutatja be, amely sem megszokni, sem lecsapolni nem tudta a köznapokat elborító mocsarat – s a zseniális és formátumos főhős így csak pusztulásának kétségbeesésében emelkedhet ki abból a világból, amelyben nem érezte, hogy valóban létezik.

A rendezés különlegessége a díszletben van, ugyanis terveink szerint a díszlet kifejezi az előadás hangulatát. A színpadon mindenkinek megvan a maga zuga, de az átjárás szinte lehetetlen, bár egy csővel össze vannak kötve az egymáshoz tartozó emberek, mégsem tudnak egymáshoz elérni. Mindenki a saját magányában szenved…