- 13 éves voltál, amikor először a kezedbe került Hanna naplója. Óriási hatással lehetett rád, ha ebből egy darab született. Mi volt az, ami ennyire megfogott a történetében, és soha nem is eresztett el?

- Szerintem elsősorban a bátorsága. Sosem voltam egy igazán bátor lány, de vágytam rá, hogy olykor - bántás nélkül - elmondhassam, amit igazából gondolok. Alapvetően konfliktuskerülő vagyok, ebből adódóan mindig arra törekszem, hogy ne kerüljek senkivel összetűzésbe, ezért a gondolataimat nagyon sokszor magamba fojtom. Ebből már származott hasgörcs és rengeteg álmatlan éjszaka. Hanna egy jólnevelt budai úrilány volt, de mindig kiállt magáért és a családjáért, és nem bírta elviselni, hogy távolról nézze mások szenvedését. Tenni akart valamit. Ezért “kellett” meghalnia.

- Lehetett volna akár a magyar Anna Frank is, mégis itthon alig ismerik a történetét. Szerinted mi ennek az oka? A darabbal éppen az volt a célod, hogy ne merüljön feledésbe a neve?

- Hannát hazaárulásért ítélték el, miközben azért tért haza, hogy emberéleteket mentsen. Tulajdonképpen példát statuáltak a kivégzésével a nyilas hatalomátvétel idején. A háború után pedig több évtizedig nem rehabilitálták, mivel angol kémként tartották számon. Később elfelejtették vagy nem akartak foglalkozni vele. Pedig abban az időben a tette egyedülálló volt, ezért is temették később különleges helyre Izraelben, hősként tartják számon és tanítják történetét minden iskolában. A darabbal egyrészt az emlékét szerettem volna megőrizni, másrészt úgy gondolom, hogy ez a 80 évvel ezelőtti történet ma is hordoz számunkra tanulságot.

- Egy nagyszerű csapat gyűlt köréd. Kikkel dolgoztál együtt a darabon?

- Elsőként Widder Kristófot említeném, mert neki köszönhetem részben az előadás dramaturgiáját, amelyet Tóth Réka Ágnessel együtt alkotott meg, másrészt az előadás rendezője is ő volt. Ami még fantasztikus benne, hogy nemcsak több férfiszereplőt formál meg az előadásban, de csodálatosan játszik csellón is, ami majd hallható lesz a darabban. De fontos megemlítenem Pető Katát is, aki a látványvilágot egészen különlegesen jeleníti meg szimbolikus eszközhasználattal, organikus anyagokból, amelyek egyrészt Hanna írói vágyát jelenítik meg, másrészt nagyon sok mindent, ami a történetben előkerül. 

- Azzal, hogy Hanna verseit megzenésítettétek, tovább írtátok az ő történetét. Honnan jött a dalok ötlete?

- A zenei betéteket Födő Sándor zeneszerző írta, aki állandó partnerem szinte minden alkotó folyamatban, amiben az elmúlt években részt vettem. De ez nem azt jelenti, hogy zenés előadást fognak látni, ez egy prózai előadás, amelyet olykor kiegészít - nagyon izgalmasan - a zene, amelyet Kristóffal együtt szólaltatunk meg egy kis “hátizsáknyi” zongorán, sansulán és a már említett csellón.

- Az előadások előtt és után is kapcsolódtok a nézőkhöz. Miből áll ez? Mi mindenről esik szó a beszélgetések során?

- Az előadás előtt, az előcsarnokban, a korábban érkezők megtekinthetik a Mazsök által létrehozott Szenes Hanna kiállítást, amely segít ráhangolódni a történelmi időszakra és abba belehelyezkedni már azelőtt, hogy a néző belépne a nézőtérre. Az előadást követően pedig Kristóffal együtt örömmel vállaltuk, hogy beszélünk a darab készítésének folyamatáról, az előadás eddigi útjáról, és a közönség kérdéseit, meglátásait is várjuk. Eddig bárhol jártunk, mindig nagyon izgalmas hozzászólások és történetek hangzottak el a közönség soraiból, amelyek gondolatébresztők és egyben visszajelzések is, nekünk pedig sokat jelentenek. Természetesen a beszélgetésen való részvétel nem kötelező, de akinek van kedve maradni, és akit megérintett, elgondolkodtatott az előadás azt sok szeretettel várjuk.

Az előadást október 20-án 19 órakor a Kelemen László Kamaraszínházban láthatják Bíró Eszter és Widder Kristóf előadásában.