Színházak
Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház
- YvonneHámori Gabriella
- Ignác királyKiss Jenő
- Margit királynéRéti Erika
- Fülöp hercegtrónörökösMakranczi Zalán
- KamarásRubold Ödön
- IzaudvarhölgyHorváth Erika
- CirillSzokolai Péter
- CipriánFazakas Géza
- I. nagynéniJablonkay Mária
- II. nagynéniKertész Kata
- InnocentudvaroncKertész Richárd
- ValentinlakájDomján Sándor
- BíróCsizmadia László
- MarsallVitéz László
- I. udvarhölgyAndrádi Zsanett
- II. udvarhölgyJarábik Klára
- rendezőBagossy László
- díszlettervezőBagossy Levente
- jelmeztervezőFöldi Andrea
- fordítóPályi András
- dramaturgGáspár Ildikó
- rendezőasszisztensTeklesz Zsuzsa
„Yvonne tragikomikus története néhány szóban összefoglalható. Fülöp herceg, a trónörökös séta közben találkozik egy lánnyal, aki nem vonzó… visszataszító… Yvonne lompos, egykedvű, gyengécske, félszeg, unalmas és ijedős. A herceg az első pillanattól kezdve képtelen elviselni, túlságosan idegesíti; ugyanakkor az is elviselhetetlen számára, hogy muszáj utálnia szegény Yvonne-t. És kitör benne a lázadás, a természet törvénye ellen fordul, ami az ifjaknak azt parancsolja, hogy kizárólag csábos lánykákat szeressenek. – Nem adom meg magam, szeretni fogom! – veti oda a kihívást saját természetének, és eljegyzi Yvonne-t.
Yvonne, miután a herceg menyasszonyaként bevezették a királyi udvarba, bomlasztó elemmé válik. Számos defektusának néma, rémült jelenléte mindenkiben felidézi saját titkolt fogyatékosságát, ocsmányságát, bűneit… és az udvar hamarosan a szörnyűségek melegágyává változik. Mindenki szörnyeteg, beleértve a herceget is, lihegnek a vágytól, hogy meggyilkolják azt a kibírhatatlan Mutyulit. Végül az udvar beveti teljes pompáját, felsőrendűségét, kiválóságát és felülről ölik meg a nőt.
Az Yvonne inkább a biológiából, nem pedig a szociológiából ered. Abból az útvesztőből, ahol rám szakadt a forma, az emberi forma határtalan, tetszőleges szabadsága, feslettsége, züllöttsége.
Amikor a körülmények súlya alatt összetörünk, s rákényszerülünk, hogy belsőleg teljesen átalakuljunk, a nevetés az egyetlen támaszunk. A nevetés kiszabadít önmagunkból, s képessé tesz rá, hogy porhüvelyünk minden fájdalmas változásától függetlenül megőrizzük emberségünket.”
Witold Gombrowicz
Yvonne, miután a herceg menyasszonyaként bevezették a királyi udvarba, bomlasztó elemmé válik. Számos defektusának néma, rémült jelenléte mindenkiben felidézi saját titkolt fogyatékosságát, ocsmányságát, bűneit… és az udvar hamarosan a szörnyűségek melegágyává változik. Mindenki szörnyeteg, beleértve a herceget is, lihegnek a vágytól, hogy meggyilkolják azt a kibírhatatlan Mutyulit. Végül az udvar beveti teljes pompáját, felsőrendűségét, kiválóságát és felülről ölik meg a nőt.
Az Yvonne inkább a biológiából, nem pedig a szociológiából ered. Abból az útvesztőből, ahol rám szakadt a forma, az emberi forma határtalan, tetszőleges szabadsága, feslettsége, züllöttsége.
Amikor a körülmények súlya alatt összetörünk, s rákényszerülünk, hogy belsőleg teljesen átalakuljunk, a nevetés az egyetlen támaszunk. A nevetés kiszabadít önmagunkból, s képessé tesz rá, hogy porhüvelyünk minden fájdalmas változásától függetlenül megőrizzük emberségünket.”
Witold Gombrowicz
2005. 03. 18.
Galéria
Játszóhelyek, társszínházak, fesztiválok
Színház-választó
Válassza ki a keresett színház kategóriáját majd nevének kezdőbetűjét vagy használja a keresőt!