„…A lényeg, hogy irritáljunk, nem azért vagyunk, hogy szívességet tegyünk az embereknek. A színház nem szívesség szolgáltató intézmény…”

Thomas Bernhard remekműve egy isten háta mögötti osztrák falu „dísztermében” játszódik. Itt készül előadni A Történelem Kereke című örökérvényű, nagy művét vándor-színtársulatával Bruscon, a színházcsináló.

Az előadás Bernhard művére épül, Bernhard szövegei hangoznak el, de itt és most játszódik. Egy elviselhetetlen és megszállott embert mutat meg, akivel szinte lehetetlen együtt élni és dolgozni, és akit mégis mindenhova követ a társulata (a családja). Egy erőszakos zsarnok, aki megengedhetetlenül bánik saját gyerekeivel, társával, egész környezetével, de aki mégis rendelkezik annyi meggyőző erővel, hogy újra és újra megnyerje a támogatásukat. Ez az erő, ennek a természete az, ami igazán érdekes, ezért a színházcsináló lehet férfi is, de akár nő is. Jelen esetben nő.

Az egész előadás egy gigantikus készülődés, egy színház iránti szenvedéllyel megtöltött, kínszenvedéssel és gyötrődéssel teli, soha véget nem érő próba a nagy fináléra.

„Bernhard művén keresztül arról szeretnék beszélni, ami ma történik Magyarországon a színházban. Arról, hogy milyen periférián lenni és lehetetlen körülmények között dolgozni. Arról, hogy mennyire értelmetlen és hálátlan mindez. És arról, hogy miért van az, hogy mégis muszáj csinálni. Ezt szeretném megérteni, hogy mi sarkall bizonyos embereket arra, hogy minden épeszű indok nélkül, vállalhatatlan helyzetekben és körülmények között mégis színházat csináljanak. És milyen lenne a színház ezek nélkül az emberek nélkül?” (Urbanovits Krisztina)