Színházak
József Attila Színház
- SuzyUllmann Mónika
- RichardSchnell Ádám
- Gordon Brooks /Brooksie/Bodrogi Gyula
- TomBalázs Péter
- JuliaEsztergályos Cecília
- RoseVándor Éva
- GraceGalambos Erzsi
- rendezőLéner Péter
- díszlettervezőHorgas Péter
- jelmeztervezőVágó Nelly
- szcenikusÉberwein Róbert
- fordítóHamvai Kornél
- dramaturgSzokolai Brigitta
- zenei összeállításHerczeg László
- a tervező munkatársaKeresztes Andrea
Voltak már úgy, hogy nemrég eltávozott szerettük hangját hallani vélték? Hogy semmivel sem összetéveszthető illata bekúszott a szobába? Hogy papucsának csoszogására ébredtek, vagy érezni vélték homlokukon könnyed érintését?
Gordon Brooks, alias Brooksie, ez a kedves, öreg sármőr 35 év mámoros boldogság után hirtelen magára marad. Felesége halálával úgy érzi, egyúttal elvesztett minden kapaszkodót is az élethez. A korábban ismerős dolgok idegenekké válnak, egyáltalán: az egész világ túlhaladja őt. A kezdeti pánikon csak feleségéhez intézett imái, a folyamatos „beszélgetések” képesek átlendíteni.
S Brooksie-ba lassan-lassan visszatér az élet: már lecsúszik a whisky, előkerül a motoros bőrjakó, a Nosztalgia Klub hölgyei pedig édesen viháncolnak bugyuta viccein. Végül a „bandában” feltűnik Rose, aki talán magányán is képes lenne enyhíteni… S Brooksie ekkor utoljára fordul a szeretett fényképhez…
Az áldás e túlvilági mondat útján meg is érkezik:
„Mindig hencegtél, hogy fiatalabb vagy, hát most viseld hősiesen a fiatalságodat…”
Gordon Brooks, alias Brooksie, ez a kedves, öreg sármőr 35 év mámoros boldogság után hirtelen magára marad. Felesége halálával úgy érzi, egyúttal elvesztett minden kapaszkodót is az élethez. A korábban ismerős dolgok idegenekké válnak, egyáltalán: az egész világ túlhaladja őt. A kezdeti pánikon csak feleségéhez intézett imái, a folyamatos „beszélgetések” képesek átlendíteni.
S Brooksie-ba lassan-lassan visszatér az élet: már lecsúszik a whisky, előkerül a motoros bőrjakó, a Nosztalgia Klub hölgyei pedig édesen viháncolnak bugyuta viccein. Végül a „bandában” feltűnik Rose, aki talán magányán is képes lenne enyhíteni… S Brooksie ekkor utoljára fordul a szeretett fényképhez…
Az áldás e túlvilági mondat útján meg is érkezik:
„Mindig hencegtél, hogy fiatalabb vagy, hát most viseld hősiesen a fiatalságodat…”
2005. 10. 08.
Játszóhelyek, társszínházak, fesztiválok
Színház-választó
Válassza ki a keresett színház kategóriáját majd nevének kezdőbetűjét vagy használja a keresőt!