Verespatak nem csupán egy „forró téma, hanem egy széleskörű párbeszéd arról a világról, melyben élünk, a mai társadalmi erkölcsökről, arról hogy hogyan polarizálódik a mai társadalom egy adott téma körül, arról, hogy a média hogyan közvetíti, (vagy hogyan nem közvetíti) a jelenséget felénk, a szegénységről, a sebezhetőségről és a megoldások kereséséről, amelyek tisztáznák a dolgok jelenlegi állását, hogy menthessünk és megmentsenek, minden igazság és minden hazugság viszonylagosságáról, egy törékeny jelenről, mely bizonytalanul kötődik múlthoz és jövőhöz, a helyzetek realitásáról/irrealitásáról, amelyekben, folyamatosan találjuk magunkat, arról, hogy hogyan épülnek fel diskurzusok egy zűrzavaros világban, melyben egyik percben állítunk valamit, a másikban pedig az ellenkezője mellett érvelünk, és nem utolsó sorban a színház lehetőségeiről, korlátairól és próbálkozásairól, hogy egy nehezen értelmezhető valósághoz viszonyuljon. Egy valósághoz, amely azért értelmezhető nehezen, mivel itt és most történik. Épp a szemünk láttára.

(Gianina Cărbunariu)