Megdöbbentő tény, hogy az állatok világa nem ismeri a gyermek szülő iránt táplált gyűlöletét, és fordítva. Meglehet, hogy a kultúra a bűnös a mi hamis és alkamazkodásra képtelen, állhatatlan emberi mivoltunkért. A kultúra arra kényszeríti a maga tökéletlen kreatúráit, vagyis minket, hogy ennek megfelelően tökéletlenül és ügyetlenül kommunikáljunk egymással. Arra kényszerítjük gyermekeinket, hogy a mi emberségünk szerint éljenek, és ezt valójában mi magunk sem ismerjük és nem is értjük, következésképpen gyermekeink a mi erőszakosságunkért gyűlölettel fizetnek. Az emberiség lehetetlen dolgokat követel tőlem, erőszak-szituációkban pedig a maga ismeretlen szörnyábrázatát fedi fel előttem. A metszően éles fénnyel feltörő jó és rossz megvakítja az ént... (Krystian Lupa)

José Luis Gomez egy gyötrődő Hamm szerepét játssza, aki csendes, megszállott, magányos düh járja át; gyötrődik és rendületlenül osztja szét a fájdalom kenyerét.

(Juan Ignacio Garzón, ABC.)


Az Európa Díjjal kitüntetett Krystian Lupa hivatkozási pontnak számít a színház világában. Lupa színháza egy olyan kulturális hagyomány jegyeit viseli magán, amely különösen Közép-Európára jellemző, és azzal, ahogyan ezt érvényesíti és kihangsúlyozza, saját világképet hozott létre. Az elkerülhetetlen „elmúlás” színházát, amelyet emberi halálugrások és egy szavakból álló galaxis kísér, és amely a viselkedést hivatott megvilágítani, sorsokra kérdez rá, gyilkosságot legitimizál vagy megmagyarázza a szenvedélyt. A Teatro de La Abadía, amely az Európai Színházi Unió tagja, nem ismertlen a kolozsvári közönség előtt: 2007-ben láthatta az Emlékezni fogok mindnyájatokra és 2008-ban az Örök béke című előadásokat.