Az előadás egyetlen (?) szereplője Annuska, aki anya, feleség, özvegy, illetve áldozat. A társadalmi elvárások, az ,,így illik” áldozata. Bár a színpadon egyetlen embert látunk, a színésznő más-más szereplőket is könnyedén megidéz, például a kislányt, a férjet, akár a papot.

Az igencsak minimális díszlet nem áll többől, mint egy hangfalból, egy mikrofonból és egy zsebkendőből, de nincs is szükség többre, így is megérthetjük a szövegből kibomló élethelyzeteket, és azonosulni tudunk Annuskával.

Az előadás címe elsősorban komolyságra inti a közönséget, de helyenként felhangzik egy kis kuncogás a sötétben. Ettől függetlenül az előadás mélyen megérinti az embert, nem egyszer könnyeket fakaszt.

A történet egy anyáról szól, aki lányával mindennap várja a férj, az apa leveleit a frontról. Míg egyszer csak két levél érkezik: az egyik a férfi jóllétéről, a másik pedig a haláláról. Ezt követően a temetésre is sor kerül, illetve a sajnálkozó szomszédok tekinteteire is.

Míg Annuska megbékél a ténnyel, és hozzászokik az egyedülléthez, lánya mindennap várja haza édesapját.

A faluban élő többi férfi ha haza is tér a családjához, hazaviszi magával a háború szörnyűségeit, fájdalmait is. Hiába ugyanaz a férfi tért haza, mindnek üresség van a szemében és a szívében.

Mire az anya már beletörődött a családfő-szerepbe, váratlan fordulat éri; ismerős alakot lát érkezni az országút felől, s özvegyből újra feleség lesz. Ezzel minden megváltozik. A szereplőnk törekszik egy ideális családkép fenntartására, miközben ennek a képnek az áldozata lesz.

A történet a végén tragikus fordulatot vesz, és ez mindannyiunkat elgondolkodtat az előadásban elhangzottakról. Többek között a házasságról, a háborúról, a traumák feldolgozásáról, a társadalmi nyomásokról.

Ebben a történetben egy kicsit mindenki áldozat. Ki a háborúé, ki a szüleié, ki a férjéé vagy a feleségéé.

Az előadásban egy megzenésített Weöres Sándor-vers, az Ellentétek is fontos szerepet játszik, ami együtt épül a történettel, és keretet ad a neki. Ez a vers/dal sorsszerűen került a színésznő elé, így kiteljesítve az előadást – derült ki a másnapi szakmai beszélgetésből.

Az előadást most láttam másodjára, és számomra egyformán átérezhető volt mind a kétszer. Az első alkalommal nőként nagyon megérintett, mert éppen a magyar próbaérettségi után láttam, ahol a harmadik tétel témája ez volt: női sors a magyar irodalomban. Én egyből arra gondoltam, hogy bár hamarabb láttam volna, és tudtam volna erről írni.

Dálnoky Csilla az előadást 2018 óta játssza kisebb-nagyobb szünetekkel. A készítők nyitottak a meghívásokra, mivel az előadás könnyen utaztatható, s én is csak ajánlani tudom.