994. ősze, szép fényes nap. Vajknak, Géza fejedelem fiának keresztelése előestéjén összegyűltek Európa keresztény királyságainak követei a magyar fejedelmi udvarban, hogy tanúi legyenek a magyar nép csatlakozásának a többi európai keresztény országhoz. Az addig nyugati portyázásairól hírhedt magyar törzsnek új útra indulásáig hosszú, nehéz véres utat kellett megtennie Géza fejedelemnek, aki egyetlen döntésével megteremtette azokat a feltételeket, amelyek összetartják, megkötik népét, s bekapcsolják abba az európai közösségbe, melynek keretében nemzetté fejlődhetik. Eközben szembekerül a hagyományokkal, a régi életmódot védőkkel és az új istent teljes szívvel és hittel vállaló Vajkkal, aki holnaptól István király lesz, s akit az utókor Szent István néven tart majd számon.

A darabban eszmék és gondolatok, érvek és ellenérvek csapnak össze és végeredményben mindenkinek igaza van, de ebben a küzdelemben még kevesen látják be, hogy most születik meg egy új, a keresztény Európa közösségéhez csatlakozni kívánó nemzet, és ezzel a keresztséggel Géza fejedelem – igaz, vér és mocsok közepette – századokra kijelöli a magyarság további útját.