Bátki Tercsi és Feledi Lajos esküvőjétől hangos a falu. Hangos az ifjú pár – szerelmi évődéstől és civódástól, hangos az örömapa, hangos a násznép, hangos, aki örül… és az is, aki nem.  Hiszen nem is olyan váratlanul, de mindenképpen hívatlanul megjelenik a falu rossza, a méltán hírhedt Göndör Sándor, a menyasszony volt szerelme, kinek célja nem csekélyebb, minthogy meghiúsítsa az esküvőt. Nem is rossz ő igazán, csak módfelett csalódott, és ennek megfelelő mértékben – de leginkább mértéktelenül – részeg is. Ez a tünetegyüttes épp elég ahhoz, hogy kellőképpen kételkedni tudjon abban, hogy a lány mást is szerethet rajta kívül.

Így, vagy úgy, de mindenre fény derül. Arra is, hogy sikerül-e elbizonytalanítani a menyasszonyt esküvője napján, arra is, hogy az örömapa által felbérelt egyenes jellemű, de kétes erkölcsű Finum Rózsi végül elcsábítja-e Göndör Sándort, arra szintúgy, hogy Gonosz Pista – nincs mese, a név kötelez – hogyan kuszálja össze még jobban az eseményeke, és éppúgy arra is, hogy Boriska, ez az ártatlan, tiszta szívű leány miért védi mindig olyan erélyesen a falu rosszát?

Szerelem, ármány, boroshordó, kés, pisztoly, zongora, ásó, kapa, nagyharang – a cél minden eszközt szentesít, hiszen itt senki sem most jött le a falvédőről.