Kibújhat-e az ember önmagából, kiléphet-e kényszerpályán keringő életéből, választhat-e más létet, más világot, más lelkiismeretet, mint amit múltja, környezete rákényszerített? Vagy ez a vállalkozás eleve kudarcra ítéltetett s csak kóválygunk a történelemben? Az Örkény-drámák erre az alpkérdésre keresnek választ, függetlenül attól, hogy azt ki, hol és miként fogalmazza meg. A Macskajáték kisregényből lett dráma és az író ugyancsak több művében visszatérő gondolatot tükrözi: mindnyájan tudatában vagyunk annak, hogy meghalunk, de ezt mégsem hisszük el. "Ebből aztán valóban minden cselekedetünk kétértelműséget kap. Mert egyszerre van a tudat, hogy hiábavaló minden, de ugyanakkor ennek az ellenkezője, ezzel a tudattal dacolva élünk, cselekszünk, alkotunk." A mű hatvanöt éves főhőse, Orbánné képviseli ezt a halállal dacoló életerőt, a soha fel nem adott küzdelmet.